Egy pár esküvőjére készült meghívó. Sok boldogságot nekik!!!
DIREKT BESTIÁRIUM
Dedika a szombati Könyvfiesztán
Így készült a Papp Laci, a Londoni olimpia bajnoka 1.
Sandman Mystery Theatre
Egy ideje nem csinálok ilyet mert szuper elfoglaltnak tettetem magam, pedig emlékszem régebben még voltak olvasói a blogomnak akik imádták velős képregénykritikáimat. Visszaolvasva elég szarokat írtam így ehhez tartom magam most is. TEHÁT...!
Az elmúlt évek rengeteg fantasztikus képregény élménnyel gazdagítottak de az egyik legfrissebb és egyben legszívhezszólóbb széria számomra a Matt Wagner, Steven T. Seagle írókhoz és (főleg) Guy Davis, rajzoló nevéhez köthető Sandman Mystery Theatre című DC / Vertigo sorozat volt.
Essünk túl a wikipédiás részen: Ez a sorozat 70 részt élt meg és 1993-tól 1999-ig futott. A elkészülésének apropója az volt, hogy ez idő tájt a kiadó több klasszikus, golden age (1930-1950) képregényt kezdett újragondolni. Modern szemlélettel naturálisabban akarták a pre-szuperhős álarcos igazságtevők mítoszát újraírni. Neil Gaiman már megreformálta a nyolcvanas években ezt a figurát, vagyis ennek egy mutációját. A sztori nem egészen tiszta hiszen vagy 4-5 verziója volt a Homokembernek a klasszikus ponyvahőstől a jelmezes Batman utánzaton át az álmokban viaskodó titokzatos szuperhősig, nem is beszélve a különböző vendégszerepléseit.
Wagner, aki ekkor már jól ismert képregény író és rajzoló volt, a legősibb ponyvás verzióhoz nyúlt vissza, de nem félt utalni más változatokra sem. Ez pedig szerencsés mert így az egész történet egy öntudatos naturális mégis film noir-ra emlékeztető sorozat lett képregény- és egyéb kortörténeti kitekintésekkel. Wagner szerzőtársa Seagle, egy kevésbé ismert de társával vetekedő képességű író lehet mert, bár egy idő után teljesen átvette az írói feladatokat, a történet egy cseppet sem gyengült, leszámítva a kicsit rövidre sikeredett lezárást, de erre még visszatérünk.
Engem (szinte) véletlenül szívott be ez a sorozat. Még egy képregénybörzén vettem pár füzetet, már nem is tudom pontosan miért, de valószínüleg Guy Davis neve miatt, akit már akkor is jól ismertem a B.P.R.D.-ben látott remek munkája miatt. Az a pár füzet évekig olvasatlanul állt nálam ugyanis nem alkottak teljes sztorit, egyenként meg nem tudtam volna élvezni őket. Pár évvel késöbb kezdtem csak el online képregény rendeléssel kisérletezni és úgy döntöttem, minden csomagba berendelek egy 4-számos szériát doboz kitöltésnek hiszen egy dollárba került egy füzet, bőven belefért árban. Az első 4 után viszont megint rendeltem 4-et és így tovább... Késöbb pedig innen-onnan összeszedegettem az összes számot (Lipkáéktól egy egészen nagy adagot vettem pl). Szinte mániákusan vadásztam le a hiányzó darabokat, a legutolsó Amerikából rendelt csomagom fő célja már a hiányzó példányok begyüjtése volt, a doboz kitöltés pedig a további random kis füzetecskék lettek. Így lett a SMT az első teljes széria amit valaha elolvastam.
De miért ilyen nagy szám ez? Egyszerűen csak jó igényes és nagyrészt szépen megrajzolt egyedi képregény, ami nem mindennapi, főleg 70 számon keresztül. Az egész történet váza végtelenül egyszerű. Wesley Dodds gazdag üzletember, akit szörnyű álmok gyötörnek. Idővel rájön, hogy ezek forrása egyfajta látnoki képesség, allegórikus utalások valódi New Yorki bűnesetekre. Lépnie kell tehát, kitalálja állarcos alteregóját a Homokembert, aki ballonkabátban és gázmaszkban, altatógázzal töltött kézifegyverrel járja az éjszakát, rémálmokat hozva a bűnösökre. Közben megismerkedünk. Rengeteg plasztikus mellékszereplővel mint pl Anthony Burke felügyelő, a szinte teljesen más értékrenddel bíró ám lényegében a hőssel egy célért küzdő mocskos szájú zsaru. Dian Belmont, a főügyész eszes lánya, aki hamar szemet vet a különc főszereplőnkre, nemsokára pedig épp annyira központi alakja lesz a sorozatnak mint Dodds. A főszereplő sem a szokványos kockafejű Nietzsche-i férfi ideál, egy átlagos testalkatú szemüveges fickó aki bár elsőre magabiztos benyomást kelt, mégis sebezhető. A történetek során új és klasszikus ellenlábasok és szövetségesek modern változatai is sorra feltűnnek. Itt megjegyezném mennyire nyilvánvaló, hogy a képregények aranykora a már nagymamánk által is jól ismert Allan Moorenak is mennyire meghatározó alapanyag volt a Watchmen és azon belül is a Minutemen megalkotásában s ha bár a klasszikus formájában A Justice Society of America nem jelenik meg A SMT-ben jól megelőlegezi egy efféle liga lehetőségét . Mindez a második világháború küszöbén zajlik, ahogy a sorozat előre halad úgy lehet egyre erősebben érezni ennek a jeleit. Ami nekem nagyon tetszik a történetben, hogy a karakterek hétköznapi problémáit, a kor szellemiségében tárgyalja ám mai történetmesélési eszközökkel. A figurák hús-vér alakok, a dialógusok karakteresek. Az álom szekvenciák szellemesek, Sandman beszéd stílusa egyedi, szórakoztatóan pátoszos mégis hozzáad a hangulathoz. Plusz pont jár Dodds komornyikjának, aki sokban emlékeztet Alfred Pennyworth figurájára, mégis vannak sajátos karakterjegyei amik jól kiegészítik a főhőst.
Habár Davis nem az egyetlen rajzoló, főleg ő viszi a sorozatot. Ha valaki már ismeri a Marquis-t vagy más újabb képregényét, ez kicsit nyersnek is hathat elsőre. Izgalmas figyelni azonban, ahogy a rajzoló fejlődik, stílusa egyszerűsödik. Szerintem ez alatt a sorozat alatt ért Davis amerika egyik legprofibb képregényrajzolójává. Jöhet nekem bárki azzal, hogy nem rajzol szekszis nőket, vagy kigyúrt hősöket, kétségbevonhatatlan készsége van a hangulat teremtéshez, a rajzai épp olyan elbeszélőek mint a szöveg ami kíséri őket. A sorozat fedeleit Gavin Wilson és Richard Bruning csinálta. Ezek azért érdekesek, mert mind fotóalapúak, van köztük pár érdekes darab. Itt megnézhetőek mind.
Az egyetlen kifogásom a sorozattal, a befejezése volt. Egy két részes történet, ami szerintem kicsit kurta és annak ellenére, hogy majdnem minden darab a helyére kerül bizonyos dolgok karakteridegenek és siettetve vannak a sztori amúgy terjengősebb formájához képest. Amúgy fantasztikus képregény mindenkinek ajánlom, hogy szerezze be vagy akár letöltve olvassa el legalább az első 4-8 számot. Én ráharaptam.
Ja és Hollywood, adaptáld sorozatra, köszi!
Egy darab Guy Davis álomjelenetei közül
Essünk túl a wikipédiás részen: Ez a sorozat 70 részt élt meg és 1993-tól 1999-ig futott. A elkészülésének apropója az volt, hogy ez idő tájt a kiadó több klasszikus, golden age (1930-1950) képregényt kezdett újragondolni. Modern szemlélettel naturálisabban akarták a pre-szuperhős álarcos igazságtevők mítoszát újraírni. Neil Gaiman már megreformálta a nyolcvanas években ezt a figurát, vagyis ennek egy mutációját. A sztori nem egészen tiszta hiszen vagy 4-5 verziója volt a Homokembernek a klasszikus ponyvahőstől a jelmezes Batman utánzaton át az álmokban viaskodó titokzatos szuperhősig, nem is beszélve a különböző vendégszerepléseit.
Wagner, aki ekkor már jól ismert képregény író és rajzoló volt, a legősibb ponyvás verzióhoz nyúlt vissza, de nem félt utalni más változatokra sem. Ez pedig szerencsés mert így az egész történet egy öntudatos naturális mégis film noir-ra emlékeztető sorozat lett képregény- és egyéb kortörténeti kitekintésekkel. Wagner szerzőtársa Seagle, egy kevésbé ismert de társával vetekedő képességű író lehet mert, bár egy idő után teljesen átvette az írói feladatokat, a történet egy cseppet sem gyengült, leszámítva a kicsit rövidre sikeredett lezárást, de erre még visszatérünk.
Engem (szinte) véletlenül szívott be ez a sorozat. Még egy képregénybörzén vettem pár füzetet, már nem is tudom pontosan miért, de valószínüleg Guy Davis neve miatt, akit már akkor is jól ismertem a B.P.R.D.-ben látott remek munkája miatt. Az a pár füzet évekig olvasatlanul állt nálam ugyanis nem alkottak teljes sztorit, egyenként meg nem tudtam volna élvezni őket. Pár évvel késöbb kezdtem csak el online képregény rendeléssel kisérletezni és úgy döntöttem, minden csomagba berendelek egy 4-számos szériát doboz kitöltésnek hiszen egy dollárba került egy füzet, bőven belefért árban. Az első 4 után viszont megint rendeltem 4-et és így tovább... Késöbb pedig innen-onnan összeszedegettem az összes számot (Lipkáéktól egy egészen nagy adagot vettem pl). Szinte mániákusan vadásztam le a hiányzó darabokat, a legutolsó Amerikából rendelt csomagom fő célja már a hiányzó példányok begyüjtése volt, a doboz kitöltés pedig a további random kis füzetecskék lettek. Így lett a SMT az első teljes széria amit valaha elolvastam.
Burke felügyelő szokásos formájában. (Guy Davis rajza)
Sandman egy képregényrajzolót faggat (Guy Davis rajza)
Az egyetlen kifogásom a sorozattal, a befejezése volt. Egy két részes történet, ami szerintem kicsit kurta és annak ellenére, hogy majdnem minden darab a helyére kerül bizonyos dolgok karakteridegenek és siettetve vannak a sztori amúgy terjengősebb formájához képest. Amúgy fantasztikus képregény mindenkinek ajánlom, hogy szerezze be vagy akár letöltve olvassa el legalább az első 4-8 számot. Én ráharaptam.
Sandman akcióban (Guy Davis rajza)
Ja és Hollywood, adaptáld sorozatra, köszi!
Innsmouth-i arcok
Goon firka
Több magyar is részt vett ebben. A Darkhorse által meghirdetett Goon rajzversenyre csináltam ezt egy hete kb. Nem dolgoztam halálra magam de sztem egész jól sikerült.
Spera - making of
Első körben Josh Tierney scriptjét adaptáltam egy kis méretű oldal vázlattá. Az alapján pedig már 'könnyedén' jött a többi. Ceruzarajz, tusrajz és szinezés.
OHOTMU REDUX 1 - Csodakapitány
Monica Rambeau - Csodakapitány pinup a The Official Handbook to the Marvel Universe REDUXE Edition-nak
Sose hallottatok Csodakapitányróóóól? Olvassátok el a Nextwave-et.
Egy Teljes Papp Laci oldal
"Így készült" posztok következnek hamarosan, legalább kettő.
Pókember MÉG!
Nem hivatalos póki képregény oldal. Még a tavaszi fesztiválon kirakott csoportos kiállítás anyagából.
Papp Laci out from tomorrow!
Hoppá hoppá! Kellemes hetet!
A Csodálatos Pókember - pár kriksz kraksz és megjegyzés
Papp Laci már az ajtón dönget
Csütörtöki Bemelegítés - Lobo
Fly Me To The Moon
A fesztiválon már bemutatott prezentáció egyik darabja. A hír igaz, ha minden jól megy még idén elkészül az első Noname animációs film.
Vissza a Jövőbe
Második film/képregény mashup poszterem. Ez alkalommal a legendás Wally Wood EC Incredible Science Fiction borítóját kevertem össze az 1985-ös klasszikussal, a Vissza a jövőbe trilógia első darabjával. Mi értelme ennek? A történet szerint amikor Marty fogja a sátorfáját és visszautazik 1955-be egy család kistállójában landol az időgéppé átalakított Deloreannel. Ebben a jelenetben látunk egy kvázi korabeli képregényt ami persze hamis ugyanis egy űrhajó van a borítón ami gyanusan emlékeztet az időgépre. A borító persze a korabeli EC képregények stílusjegyetit hozza. Szóval gondoltam, miért ne dolgozhatnék át egy meglévő 1955-ös képregényt a Vissza a Jövőbe tematikára?
Az egész elkészülésére persze a Kiscsoportos Játékok adott jó indokot!
Amin épp dolgozom
Az ágy alatt élő szörnyek valójában csak porcicák, de ezt mondenki tudja...
ez a spriccelősdi jó móka volt és ad egyfajta anyagtalan hatást a porszörnynek.
Az élet nagyon drága
Bruce itt fog forgatni az uccában...
Ennek alkalmából 30 mp-es skicc a buszon ülve fejből.
Nem hasonlít? Fakoff.
Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2
Végre meghal, ja nem... de legalább a sztori végén látjuk diliboltos barkóval...
Még egy filmhez csináltam ilyesféle posztert. Holnap az is felkerül, skacok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
