Mint igértem decemberben, ez alkalommal Junji Ito híres horror eposzáról fogok beszélni. Nem rég jelent meg az egy kötetes hardback kiadás, úgyhogy épp ideje szót ejteni erről a műről is. Nem fogok órákat dumálni a szerzőről, elég annyit, hogy számos munkája van és eddig kevés okozott csalódást nekem. A rajzaiban van valami jólnevelt merevség. Ez viszont szerintem nem gond, én nagyon csípem mert indokoltnak tűnik, jól ellensúlyozza a képregények elfajzottságát. Ha idilli is a kezdet, a szabályos arcú főszerepő fiúk és lányok egy-kettőre olyan para szituációkban találják magukat, hogy az olvasó csak fogja a fejét és szentségel. Az Uzumaki jó példája a fent írtaknak...
A történet egy Kuruouzu-cho nevű városról, annak lakóiról szól. Egy Kirie nevű lány szemszögéből látjuk az eseményeket, aki itt él és jár suliba. Különös dolgok történnek, és minden furcsa esetben közös pont a spirál motívuma. Kirie barátja, Shuichi, az elejétől sejti, hogy valami nem stimmel. A borzalmas esetek kapcsolatáért magát a várost okolja, amit szerinte
megfertőzött a spirál. Bármit is jelent ez, királyul hangzik. Persze senki se hisz neki, hiszen semmi fura nincs abban, ha valaki szó szerint becsavarodik, vagy ha egy gimnazista srác csigává alakul és az se rendíti meg az embereket, ha egy diáklány fején saját magát beszippantó feketelyuk nő. Lényeg, hogy minden egyre szarabb lesz a könyv szereplőinek. A spirál nem válogat előbb utóbb pedíg minden karakter sorra kerül. Junji eleinte töretlen leleményességgel kínozza szereplőit a spirál formai sajátosságait felhasználva.
Huszon-harminc oldalas fejezetekre oszlik a könyv és mindegyik egy akár önmagában is működő rémtörténet. Ez a forma nekem nagyon tetszik, biztos van valami alapja (gondolom antológiában jelent meg a cucc eredetileg v. ilyesmi). Ezek a sztorik azonban összeadódva lassan épitkezve egy nagy egészet alkotnak. Azaz, hogy alkotnának. Sajnos a payoff nem éri meg a fáradozásokat. Nyugi, nem szpojlerezek, csak annyit mondok, hogy Junji próbálta epikusra venni a figurát és ezáltal sok helyen veszít az erejéből a könyv. Ettől függetlenül tartogat az Uzumaki izgalmakat és félelmetes, vagy szórakoztató eseményeket, amik miatt a horror rajongók, vagy csak borzongásra vágyók nem fognak csalódni. Mindenképp ajánlom, ha csak online olvasásra is.
Ebben a bekezdésben lehet szpojler szóval saját felelőségre olvassátok csak.
Kicsit azért fájlaltam, hogy Junji elég felületesen foglalkozott a spirál motívumával, az utószavai
egyikében írja is, hogy próbált utánaolvasni a tartalmi jelentőségének,
de folyton elaludt. Ez azonban aligha magyarázat nekem. Egy alaposabb
alkotó olyan megoldást adott volna ami egy untig ismételt formalista tekergőzésen túlmutatva egy becsavarodó sztori ívre vagy egy ugyan oda
visszaforduló időgörbületre terelné a karaktereit, vagy akár az olvasót. A spirál titokzatos formája annyi lehetőséget ad ami nem csak a sztorin belül de a sztori vezetésben is remek kisérleti lehetőségeket ad. E nélkül is jó ez a manga, de hé! Lehetne jobb is.
Szerintem Junji ereje nem a nagy öszefüggések kitalálásában, sokkal inkább egy-egy csattanós rövid sztoriban van. Emiatt is azt tanácsolom nektek, hogy, ha nem volt még dolgotok vele, olvassátok el a
Window next door-t vagy a
Fashion modelt a szerzőről és csak utána kezdjétek el ezt, mert ha az a két csodálatos képregény nem szippant be titeket, nincs értelme Spirálozni sem...
Még a végére annyit írnék, hogy továbbra sem törekszem teljességre. A képregények amikről írok csupán azért kerülnek az általam szelektált 12 közé mert ezekről van kedvem épp írni. Jövő hónapban igyekszem kicsit pihentetni a manga témát és angol nyelvterületről választani valami fosatót. Addíg is jóccakát!
