képregény rajzoló blog

Hónalj Háló fanzine

László Márkkal egy szar házibulin épp Venomot rajzolgattuk, amikor kitaláltuk, hogy készítenünk kellene egy fanzint Pókember tiszteletére. Ez kb. 2 éve volt. és ez alatt az idő alatt folyamatosan gyüjtögettük a skicceket, rajzocskákat a témában. Megvitattuk melyik gonoszokat hell mindenkép ábrázolnunk és melyikek a hanyagolhatóak. Pókember világában sztem az a csodás, hogy rengeteg nyomi ellenfele van, fura ruhákkal, képességekkel, és remekül magyarra fordított nevekkel. Viszont akármennyire is megmosolyogtató a "Pók.univerzum", rengeteg olyan értéke van ami miatt örökre összefonódik a gyerekkorunkkal. Itt egy válogatás a fanzinban közölt munkáimból Ha bárkinek kell egy példány írjatok nyugodtan ide: m i m e m a n @ c i t r o m i a i l . h u

Spera - Glass Flowers figura tervek

Az előző posztban említett Glass Flowers c. webképregényhez készített figuratervek. Lényegében Afu Chan és Olivier Pichard karaktereit dolgoztam csak saját stílusomra de így is változtak kicsit.

Spera - Glass Flowers ep. 13

Újabb 5 oldalas képregényt készítettem Josh Tierney Spera c. webképregénysorozatához.

A teljes képregény itt! A teljes sorozat itt!

A korábbi együttműködésem nyoma pedig itt van.

Unaloműző kockásfüzetfirkák

Semmi komoly...

The Strain

The Strain

David Lapham és Mike Huddleston (Guillermo del Toro, Chuck Hogan regénye nyomán készült ) képregényét főleg az író korábbi munkái miatt olvastam el (Stray bullets). Azt reméltem, hogy félelmetes lesz, de mint már egy ideje rájöttem, az amerikaiak ritkán éreznek rá a rémisztgetés művészetére. Ettől függetlenül élvezetes olvasmány, ha nem arra számítunk, hogy lámpafénynél kell aludnunk miután átfutottuk a füzeteket.
Huddleston rajzaival korábban nem találkoztam de izgalmasak, bár néhol indokolatlanul komikusak, a történet tónusával ellentétben.

Mindent egybevetve a könyv legnagyobb hibája, számomra, hogy 11 füzet alatt nem tud egy kerek történetet nyújtani. Ez, nekem elfogadhatatlan, még ha várható is hiszen végsősoron egy 3 kötetes regényadaptáció első harmada csak és blabla... Regény ide vagy oda, szerintem valami féle végkifejletre KELL jutni 11 rész alatt különben átbaszás szaga van a dolognak. Kell vmi epikus lezárás, vagy legalább csattantó a 11. füzet után hogy az olvasó elégedett legyen, hogy nem tök fölöslegesen költött havi 4 dollárt a semmire egy éven át.

Beleolvasni mindenképp érdemes, nézegetni is. Aztán a többit mindenki mérlegelje.

Dark Age - Sötét Kor

Szabó Jenő (író) és Steve Fabian (rajzoló) Sötét Kor című hungaro-fantazi képregénysorozatának készítettem variant borítót. Színes verziót is hamarosan posztolok. Nemsokára feltöltöm a Haránt Artúr színeivel tarkított változatot is.

Storyboarding like crazy!

Magyar mozifilmhez készítek storyboardot. Izgalmas meló mert eddig még csak reklám, rövidfilmekben volt ilyen feladatom pedig nem áll távol tőlem a filmes műfaj. Egyelőre azonban többet nem mondhatok. Az viszint biztos, hogy a film mozikba kerülése után minden érdekesebb képet kirakok.

FLY ME TO THE MOON

Rókás rövidfilm a küszöbön...

Green River Killer: A True Detective Story

Bizonyos bűnügyi sztorik különösen meg tudnak ragadni. Legyenek azok valósak vagy kitaláltak. Talán ez is az oka, hogy annyira oda voltam a Sandman Mystery Theatre-ért vagy, hogy 3-szor is meg tudtam nézni a Zodiac-ot anélkül, hogy eluntam volna az agyamat. Persze ezeken túl még egy rakás olyan képregény, film vagy könyv lehet amit nem is ismerek, de az biztos, hogy szivesen csinálnék egyszer egy krimi-thrillert vagy dokumentarista bűnügyi kötetet. Semmi sem ijesztőbb mint az emberi elme mélységei, a sorozatgyilksosok pedig jó iskolapéldái a témának.

Jeff Jensen és Jonathan Case képregénye mindazoknak alapmű, akik szeretik a szikár dokumentarista képregényt, ugyanakkor alkalom adtán nézik a kékfényt is. Nekem, mint American Splendor rajongónak, egyből felkeltette érdeklődésemet a dolog. Már csak azért is mert már korábban láttam egy a témához kapcsolódó dokumentumfilmet.

A sztori dióhéjban Gary Ridgway, Washington, King megyéjében elkövetett gyilkosságairól, az utána folyó nyomozásról illetve elfogásáról szól. A történet főleg Tom Jensen detektív szemszögéből mutatja be az eseményeket, aki egyike azoknak a rendőröknek, akik a Green river munkacsoportban közel 20 éven át próbálták kézrekeríteni a tettest. A hangsúly viszont nem a gyilkosságok realisztikus bemutatásán van, hanem a 20 éves nyomozáson és annak körülményein, következményein. A karakter ábrázolás nemtúlontúl részletes, a szereplők mégsem elnagyoltak, annyit tudunk meg róluk amennyi feltétlen szükséges. Nincsenek klisék, s ha bár a sorozatgyilkos mindenkép negatív hősként funkcionál, az ő emberi oldalát épp annyira megismerjük mint szörnyű tetteinek természetét. Betekintést nyerhetünk az üldöző és az üldözött magánéletébe, a történet párhuzamokban és ellentétekben mutatja kettejüket. A történet vezetés nem lineáris, töredékessége azonban hamar kiismerhető szerkezetre épül. Ahogy a gyilkos kihallgatása is előre halad, mi is egyre többet megtudhatunk.
A képregény írója Jeff Jensen, akinek az édesapja a könyvben szereplő nyomozó. Jensennek tudomásom szerint ez az első képregényes munkája, ennek ellenére jól állja a sarat. A tempók és a dramatizáció is szépen van megoldva. ha bár nem tudom, miért a képegény médiumát választotta a szerző, mindenesetre kifizetődő döntésnek bizonyult. Ez a történet mesélés ugyanis, szerintem filmben nem műlödött volna ilyen jól. Jonathan Case sem volt különösebben ismert számomra korábban, de stilizált realisztikus világa magával ragadott. Lényegre törő, szép, tiszta kompozíciókkal, klasszikus, mondhatni konzervatív képregényes látásmódot képvisel. A leg lényegesebb tulajonsága viszont számomra az, hogy könnyen olvashatóvá teszi a történetet az átlátható szép rajzaival.
Azok számára, akik a gyilkosságok horrorisztikus aspektusai iránt érdeklődnek, és mitikus antihősökre vágynak nem sokat fog jelenteni ez a könyv. Szerintem viszont nagyon jól kivitelezett izgalmas olvasmány.