képregény rajzoló blog

Godzilla Raids Again

Godzilla vs Anguirus

Ez a Godzilla rajz egy király kis kiadványhoz készült.

vásároljátok meg a GOD-ZINE-LA fanzinet!

MULTIVERSITY HELLBOY

Ha be nem is jutott azért büszkén mutogatom nektek a Multiversity pályázatára készített Hellboy grafikámat.

Pár making of... (egy ideje ezekkel a kék Col-erase cerkákkal rajzolom elő, a végleges kihúzásra váró grafikáimat és nagyon elégedett vagyok vele. Megspórolja a radírozással járó kellemetlenségeket. mivel Photoshopban simán kioltom a kék színt...)

Ez a 2 skicclap pedig Hellboy furcsa arcszerkezetével való ismerkedésemet dokumentálja

(Bárcsak borzongani tudnék 4 coming soon...)

OHOTMU REDUXE 2 - A Bosszú Angyalai

Rengeteg fejet rajzoltam...
Official Handbook Of The Marvel Universe Redux - AVENGERS
Az eredeti képet John Byrne és Joe Rubistein készítette

Hindu Istenek

Ehhez nem tudok mit írni, de remélem tetszik nektek

DYLAN DOG

Dylan Dog fanart a magyar kiadáshoz. Hahhaaaaa Jie!

Bàrcsak borzongani tudnék 3 - UZUMAKI

Mint igértem decemberben, ez alkalommal Junji Ito híres horror eposzáról fogok beszélni. Nem rég jelent meg az egy kötetes hardback kiadás, úgyhogy épp ideje szót ejteni erről a műről is. Nem fogok órákat dumálni a szerzőről, elég annyit, hogy számos munkája van és eddig kevés okozott csalódást nekem. A rajzaiban van valami jólnevelt merevség. Ez viszont szerintem nem gond, én nagyon csípem mert indokoltnak tűnik, jól ellensúlyozza a képregények elfajzottságát. Ha idilli is a kezdet, a szabályos arcú főszerepő fiúk és lányok egy-kettőre olyan para szituációkban találják magukat, hogy az olvasó csak fogja a fejét és szentségel. Az Uzumaki jó példája a fent írtaknak...

A történet egy Kuruouzu-cho nevű városról, annak lakóiról szól. Egy Kirie nevű lány szemszögéből látjuk az eseményeket, aki itt él és jár suliba. Különös dolgok történnek, és minden furcsa esetben közös pont a spirál motívuma. Kirie barátja, Shuichi, az elejétől sejti, hogy valami nem stimmel. A borzalmas esetek kapcsolatáért magát a várost okolja, amit szerinte megfertőzött a spirál. Bármit is jelent ez, királyul hangzik. Persze senki se hisz neki, hiszen semmi fura nincs abban, ha valaki szó szerint becsavarodik, vagy ha egy gimnazista srác csigává alakul és az se rendíti meg az embereket, ha egy diáklány fején saját magát beszippantó feketelyuk nő. Lényeg, hogy minden egyre szarabb lesz a könyv szereplőinek. A spirál nem válogat előbb utóbb pedíg minden karakter sorra kerül. Junji eleinte töretlen leleményességgel kínozza szereplőit a spirál formai sajátosságait felhasználva.
Huszon-harminc oldalas fejezetekre oszlik a könyv és mindegyik egy akár önmagában is működő rémtörténet. Ez a forma nekem nagyon tetszik, biztos van valami alapja (gondolom antológiában jelent meg a cucc eredetileg v. ilyesmi). Ezek a sztorik azonban összeadódva lassan épitkezve egy nagy egészet alkotnak. Azaz, hogy alkotnának. Sajnos a payoff nem éri meg a fáradozásokat. Nyugi, nem szpojlerezek, csak annyit mondok, hogy Junji próbálta epikusra venni a figurát és ezáltal sok helyen veszít az erejéből a könyv. Ettől függetlenül tartogat az Uzumaki izgalmakat és félelmetes, vagy szórakoztató eseményeket, amik miatt a horror rajongók, vagy csak borzongásra vágyók nem fognak csalódni. Mindenképp ajánlom, ha csak online olvasásra is.

Ebben a bekezdésben lehet szpojler szóval saját felelőségre olvassátok csak.
Kicsit azért fájlaltam, hogy Junji elég felületesen foglalkozott a spirál motívumával, az utószavai egyikében írja is, hogy próbált utánaolvasni a tartalmi jelentőségének, de folyton elaludt. Ez azonban aligha magyarázat nekem. Egy alaposabb alkotó olyan megoldást adott volna ami egy untig ismételt formalista tekergőzésen túlmutatva egy becsavarodó sztori ívre vagy egy ugyan oda visszaforduló időgörbületre terelné a karaktereit, vagy akár az olvasót. A spirál titokzatos formája annyi lehetőséget ad ami nem csak a sztorin belül de a sztori vezetésben is remek kisérleti lehetőségeket ad. E nélkül is jó ez a manga, de hé! Lehetne jobb is.

Szerintem Junji ereje nem a nagy öszefüggések kitalálásában, sokkal inkább egy-egy csattanós rövid sztoriban van. Emiatt is azt tanácsolom nektek, hogy, ha nem volt még dolgotok vele, olvassátok el a Window next door-t vagy a Fashion modelt a szerzőről és csak utána kezdjétek el ezt, mert ha az a két csodálatos képregény nem szippant be titeket, nincs értelme Spirálozni sem...

Még a végére annyit írnék, hogy továbbra sem törekszem teljességre. A képregények amikről írok csupán azért kerülnek az általam szelektált 12 közé mert ezekről van kedvem épp írni. Jövő hónapban igyekszem kicsit pihentetni a manga témát és angol nyelvterületről választani valami fosatót. Addíg is jóccakát!

2014 PREVIEW

Lehet, hogy ezek csak egy grafika részletei...

Bárcsak borzongani tudnék 2 - FRACTION

Shintaro Kago munkái közül pár rövidebb vonta magára a figyelmemet, de sajnos angolul egyelőre nem jelent meg tőle semmi nyomtatásban. Ez valószínüleg a tartalma miatt lehet. Néha ő is térdig gázol a belekben ez pedig megnehezíti a kiadók dolgát jó pár országban. Shintaro munkájában azonban az öncélú eroguro polgárpukin kívül sok olyan formai megoldás van, ami miatt mindenkinek érdemes vetnie a képregényeire legalább egy pillantást.

A Fraction egy egy kötetes manga, ami nagyon kedvemre való, ugyanis nem bírom az ezer volumés sorozatokat, egyrészt mert pénzem másrészt mert energiám sincs végigrágni magam rajtuk. Ez persze csak egyéni izlés dolog, de jobb szeretem, ha egy sztori nem nyúlik végtelenre. Persze vannak kivételek, olyan epikus művek amelyek hossza indokolt vagy amik elég szórakoztatóak, hogy évekig kövessem őket anélkül, hogy felülvizsgáljam gyermeteg lelkesedésem (nem mangákról beszélek). Na de hol is tartottam. A Fractionnál. A könyvet nem csak Shintaro jegyzi, tettestársa van, Ryuichi Kasumi személyében. Mivel nem vagyok nagy ismerője a médiumnak fogalmam sincs mit írt még ő, viszont a történet témája miatt nagy meglepetés volt hogy nem a rajzoló felel a történetért.

Ez a manga egy thriller-horrornak indul, de időközben Scott McCloud-i fordulatot vesz a sztori és a képregény eszköztárát fitogtató morbid tanmese lesz. Legalábbis félig meddig. A történet 2 szálon fut. Az első szál egy gyorsétteremben felszolgáló sorozatgyilkos srácról szól, aki minden áldozatát ketté hasítja, rettegésben tartva a várost. Senki sem tudja ki lehet ez a titokzatos "Darabolós Ördög" csak mi, az olvasók. Itt jön viszont a képbe a másik szál, egy képregényrajzolóról, akit megbíznak, hogy a gyilkosnak fiktív profilt alkotva készítsen képregényt. Ő azonban nem akar egy újabb brutális mészárlásokkal teli mangát gyártani. Egy új történetmesélési formán dolgozik, ami hasonlóképp a Darabolós ördög, módszeréhez, a vagdosáson alapszik. Itt azonban emberek helyett a képeket nyisszantják különféle módon, a nézők megvezetésének céljával. Ez a rész már önmagában érdekes lehet annak, akit a képregény készítés jobban érdekel. Idő közben kiderül, hogy 2 gyilkos is van, összemosódnak a szálak, és már azt se lehet tudni, hogy a valódi történetet látjuk vagy a képregényrajzoló variációját az eseményekre. A lezárásról, csak annyit, hogy igazi japán mindfuck. Mivel valami logikusabb befejezést vártam elsőre, csalódás volt, de jobban belegondolva vicces magyarázatot ad az eseményekre a képregényes fickó metódusa alapján.

Shintaro rajzi stílusáról annyit mondanék, hogy néha erősen fotoátrajzolás szagúak a cuccai, ugyanakkor vannak képek amikor látszik, hogy ez nem a képességeinek hiányossága miatt van. A rövidebb, novella szerű képregényeiben jobban előtérbe helyezkedik az egyedi stílusa. Ettől függetlenül ez a képregény is tartogat látnivalókat jó és rossz értelemben is.

Csekkoljátok le!

Jövő alkalommal becsavarodunk. Nuff' said...

Bárcsak borzongani tudnék 1 - HELL BABY

Hideshi Hino Hellbaby c. mangájára először Roger Sabin, Comics, Comix and graphic novels c.hiánypótló áttekintő kiadványában lettem figyelmes. Azelött csak olyan mangákat láttam, amiket nagy csillogó szemek, vagy hosszúcombú diáklányok tarkítottak. Ez azonban egészen más volt. Nyers, durva, groteszk. Habár 14 évesen elutasítottam mindent ami manga vagy anime volt, ezek a képek beleégtek az elmémbe, pár éve pedíg egy podcaston meghallottam Hideshi Hino nevét és utánakeresve hamar összekötöttem a rég látott képekkel. Hideshi munkássága szorosan összefonódik a japán Guro képregények és filmek történetével (gore - vérontás, darabolás stb...). Én személy szerint sosem voltam nagy rajongója az efféle dekadenciáknak, de ha az ember horrort kezd olvasni előbb-utóbb ráakad pár gyöngyszemre. Hideshi írt és rendezett párat a nagy port kevert Guinea Pig filmek közül. A Flowers of flesh and blood volt a leghíresebb amiben Hideshi egy szamuráj ruhás sorozatgyilkost is alakít, aki elevenen feldarabol egy fiatal nőt. A film annyira felkavaróra sikerült, hogy hamar betiltották szinte mindenhol. Személy szeirnt nem láttam és nem is kívánom megnézni ezt a remekművet így hát folytassuk csak a képregények biztonságos talaján.

A Hell Baby egy tragédia ami egy torzszülött kisgyerek szomorú életét mutatja be. A történet alaphelyzete az, hogy egy nő ikreknek ad életet. És amíg az egyik gyereke egy gyönyörű kislány lesz, a másik egy csúf szörnyeteg kigúvadt szemekkel és hegyes fogazattal. Az apa egyből elutasítja a torzszülött kisbabát és a város peremén kidobja a szeméttelepen. A magatehetetlen csecsemő pedig hamar éhenhal. Azonban Frankensteini fordulatot vesz a történet amikor egy villám, vagy valami hasonló új életet lehel a félig rohadó kisdedbe. Ezután pedíg a szemünk elött elkezd felcseperedni a magányos kis rohadvány. Hideshi patetikus hangon narrálja végig a történetet, miközben a rajzok nemcsak stilizáltak de erősen karikaturisztikusak is. A történet azonban nem akar humoros lenni. Furcsa érzést ad, hogy a protagonistánk egy gyilkos ösztönű szörnnyé alakul, aki vágyik az emberek világába de adottságai miatt sosem lehet tagja annak. Egyszerre aggódunk a karakterért és szeretnénk ha elpusztulna. Emiatt a kettősség miatt tetszett meg nekem a könyv. A horror műfaja szerintem a legnehezebb képregényben. Persze bevillanthatunk szörnyeket nagy splash pageken és remélhetjük, hogy az olvasó megugrik lapozáskor, de az igazság az, hogy egy filmhez képest nagyon kevés eszközzel bír egy képsor.

A mangák közt viszont van pár darab, ami képes egy olyan borzongató atmoszférát adni, vagy olyan elmebeteg ötlettel előállni ami egyből behúzza és a sztori végéig el se ereszti az olvasót. A Hell Baby számomra ilyen képregény volt és remélem nektek is hasonló véleményetek lesz róla

Több érdekes munkája van Hideshi Hino-nak és lehet, hogy azokról is írni fogok még, addíg is legyen elég annyi, hogy a következő hónapban is egy manga lesz terítéken.

Bárcsak borzongani tudnék - előzetes

Hé srácok, long time no see!

Arra gondoltam, hogy belekezdek valamibe, ami már egy ideje tervezek. Belemerülök a horror képregények világába, Hónapról hónapra pedíg egy új képregényről írok nektek mini elemzést vagy ajánlót (nevezzérek aminek akarjátok). Félreértés ne essék, nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, viszonylag kevés hasonló olvasmányom volt, viszont lelkesen igyekszem pótolni a lemaradást. Az első kritika egy héten belül kerül fel ide. Hogy miről fog szólni arról egyelőre ez a kép árulkodik csak, a többit meg majd a maga idejében.

Shaun Of The Dead

Újabb fanart, jobb híján és egy kis background mert az viszont már rég volt! A plakát a Kiscsoportos játékoknak készült, egy filmplakátos csapat aminek é is tagja vagyok többek között.

az első vázlatot wacom táblán kezdtem el de mivel szivesebben dolgozom papíron, hamar papírra váltottam

Ez volt a beszkennelt kép de tele volt olyan dologgal amit alig vázoltam elő és tuskihúzáskor kicsit bizonytalan, bána hatást keltett, ezért utólag javítottam a gépben. Azért szeretem a Wacom táblát mert színezés megkönnyitése mellett lehetőséget nyújt arra, hogy kirrigáljam amit a kézirajznál elcseszek.