Újévi képregény élmények 1: Persepolis

Heló gondoltam beszélnék pár képregényről amiket az elmúlt pár hónapban olvastam és érdemes beléjük pillantani.

PERSEPOLIS-a képregény
Magyarországon eddíg sajnos csak a fele jelent meg Marjane Satrapi történetének. Nekem nagyon tetszett és sajnálom, hogy csak a felét adta ki az Art comix. A rajzok egyszerűsége megkapó csakúgy mint a képsorok kedves humora. Mivel a képregény inkább szöveg orientált, nincsenek benne túlzottan bravúros képi megoldások viszont a maga formájában helyesek a figurák, a stílus szerethető és a témához jól illeszkedik. Néhol emlékeztet Réber László munkáira ha nem is stílusában de felfogásában mindenképp. A történet jellege eleinte anniyra nem érdekelt, hogy apám előbb kezdte el a kötetet mint én de aztán belelapoztam és végülis magával ragadott, mostmár úgy vagyok vele, hogy jó képregényt bármiről lehet írni szóval nem leszek előitéletes...najó de.Ez a képregény meg képezzen kivételt. Annak ellenére hogy a Persepolis nem egy 'szokványos' képregény sikerült egyensúlyban tartani a kép-szöveg, monológ-dialóg viszonyt, ami számomra mindíg kényes téma volt. Nagyon jó, olvassátok el, legyetek nyitottak, nyünyünyü.


PERSEPOLIS- a film
Szerintem a film egy azok közül a ritka esetek közül amikor az adaptáció túl nő az eredetin. Itt már oylan képi megoldások vannak amik igazán érdekesek, szemléletesek és nagyonis szépek. A hátterek is bámulatosak meg az is ahogy beleillesztette Satrapi stílusát a mozgóképbe. Itt a figurák kicsit Simpson családosak de ezt szerintem csak én látom így, ja és külön ötös az Eye of the tigerért!





Az viszont kár, hogy a magyar kiadvány borítján az animációs filmből kivett kocka van eredeti borító vagy a képregény részlet helyett.