Andy Kaufman

Akik látták az Ember a holdon-t azoknak bizonyára ismerős Andy Kaufman (nem összetévesztendő Charlie Kafumannal).

Pár napja jutott eszembe mennyire meghatározó számomra az ő humora. ha nem ismeritek még ezeket akkor jó szórakozást hozzá.

Made In Hungária

Mindenki tud egy-két olyan bandát akik sebet ütnek amúgy tökéletes zenei izlésének pajzsain. Hiába hallgat az ember kúl, menő vagy ismeretlen ámde zseniális bandákat a múlttól napjainkig, ha ott van az a pár bizonyitékul, hogy a zene az csak zene és akár Yonderboi akár Balázs Pali, mind ugyanazér készül. Nemhinném hogy van aki ne szégyelné zenehallgatási időszakainak legalább egy szakaszát,amikor úgymond "eltévedt".
Az én gyengepontom a Hungária. Igaz már nem igazán hallgatom ezt a féjk magor rakendrólt de azért a varázsa még ma is megvan ha megcsapja fülem pár jó számuk mint a Randi Andi, Eszelős szerelem vagy a Dzsungel rakk. És pár originál Vinyl lemezem is van tőlük.
Nem is volt kérdés hogy megnézem e a magyar Jerry Lee Lewis (A KURVA ÉLETBE, NEM!) életéről szóló filmet. A rendező korábbi munkái meg a musical műfaj már megadta kellő löketet, tudtam mire számítsak. De talán ezért sem csalódtam. A film eleji Cikimiki reklámot és a végét leszámítva(tehát a részeket ahol maga Fenyő Mikós szerepel) egész tűrhető mozi. Igaz van benne buta szocializmus-kritika és ilyen tinilav is de legalább nem (mindíg) idétlen a dalbetétek elhelyezése, és még nevet is néha az ember ami ilyen "úristen" hisz magyar filmen nem nevettem 10 éve (kamu mert a nyomozó kurvajó volt). Az alakítások nem vészesek, még Fenyő Iván is helyén van, nem mondom kicsit hiányoltam Csányi Sándort, hamár magyar film (hazudok). Rajongók ezrei sikolthattak fel zsöllyéikben az "élő legenda" Egri Péter miszteri geng frontemberének masszív mellékszereplésétől ami kb úgy illeszkedett a sztoriba mint egy tégladarab a a homokvárba, (Puskás Peti jól ripacskodta a nörd komcsi roksztárt). Elhangzott pár jó és pár kötlezőnek vélt nóta, a színészek énekeltek és Miki csak a stáblista alatt gyújtott rá a címadó förtelemre (eközben kopaszodó zsoldosjampik táncoltak a szinpadon, háttérben kínosan nagy sláger rádió logóval).



Gyengepontok ide vagy oda nézhető volt, hozta a hangulatot, és a francba is, megtelt a Corvin legnagyobb terme szerda este!

Rasszista szar

Rajzoltam ilyet mert az jó.
Néha elszalad velem a ló mint az öt órás képregény feladatkor és nekiállok szadista, rasszista, fomofób (coming soon) dolgokat kitalálni, ezeken én sokat nevetek jót, mások nem annyira, mert sértőnek érzik és igazuk is van, mert ha valaki oylan humorral operál aminek éle van könnyen megvághat valakit. A feketénél feketébb tres humor azonban örök kedvencem és nem adom fel terjesztését kis hazánkban BAZMEG!


Ami a legbetegebb hogy a képregény a MOMÉN készült egy feladatra ami az volt hogy képregényt csináljunk Tiger Woods újszülött gyerekéről szóló újságcikk hírből. Én meg sose hagyom ki a lehetőséget hogy lejárassam magam etikailag.

Charles Burns-Black Hole

Charles Burns-röl már korábban is írtam a nyomasztó képregényekről szóló bejegyzésemben, most egy igazán durva könyvéről a Black Holeról ejtek pár szót.
A Black Hole egy minisorozatnak indult, Burns 1995-től rajzolta egészen 2005-ig (12 rész) Eleinte a Kitchen Sink adta ki a füzetekben megjelenő epizódokat majd a Fantagraphics színeiben jött ki a végső tpb és hc kiadás. A 70-es évek kertvárosában játszódó történet kamaszokról szól akik egy a körükben csak 'bug'-nak (bogár) nevezett nemi úton terjedő vírusnak köszönhetően groteszk mutációkon esnek át. Van aki megússza egy kis kutyafarokkal, de van akinek az egész teste eltorzul, amorf szörnyeteggé alakul.

A történet azonban ennél összetettebb. Egyfajta horrordráma, ha van ilyen (szerintem van mert ha a Goon horror komédia akkor ilyen stílus is létezhet). Burns egy olyan erős reménytelenséget és rossz érzést közvetít felénk, hogy bár azt mondom jó könyv, nem mondanám, hogy ajánlom bárkinek is az én korosztályomból. A pubertás kort egyfajta mocskos helytelen állapotként mutatja be, egy felnőttesdit játszó nevetséges és szánalmas szomorú színdarab ez, aminek fő színtere az erdő. Itt bújdokolnak a fertőzött, társadalomból kiszakadni kényszerülő megbélyegzett tinédzserek és ha el is tűnik egy-egy közülük, valami levágott testrész elő kerül helyettük, vagy belőlük?
Nem akarok spoileres részletekbe bocsátkozni, tehát ha valaki már számolt a kamaszkorával nyugodtan olvassa el, úgyse lesz egyszerű darab...

Amint hallottam tervben van egy filmadaptáció és rendezőként felmerült David Fincher neve is ami nem lenne rossz döntés.

Ma éjjel!- Franz Ferdinand és Keane- a rettentő szimetria

Nem nevezem magamat nagy zenei inyencnek, sose mélyedtem el egy műfajban sem eléggé ahhoz hogy értelmes lemezkritikákat írhassak, igaz sok kevésbé ismert bandát ismerek, de "alap zenekarok" tömkelege hagy hidegen még a kedvenc stílusaimban is. Így hát nem vagyok Rob Fleming sem maga Nick Hornby. Az viszont még egy hozzám hasonló hobbi-zenehallgatót is kizökkent ha egy hónap alatt kettő lemezben csalódik.

Sem a Franz Ferdinand, sem a Keane nem tudott összehozni egy igazán jó harmadik albumot. Talán ez egy törvényszerűség hogy a legtöbb banda elveszti a kezdeti hajrát eddigre. Még szerencse, hogy a Hivesnak sikerült a 2008-ben kijött Black And White Albummal.
A Franz Ferdinand szeretetét nem kell megmagyarázni mert az a zenekar szerintem egyértelműen fasza volt eddíg. Az első két lemez eredeti és vagány. A Tonight Franz Ferdinand ezzel szemben izzadtság szagúra sikeredett. Nem azt mondom, hogy borzasztó, de az első kettő első hallásra volt király ez pedig nem, néha pedig olyan idegesítő effektezés indul meg, hogy a hallgató már sajnálja, hogy Franz megtalálta a Nyúvévet .
A Keane már más tészta, hisz legtöbben egy Coldplay seggéből kinőtt gagyi nyáladzó indi bandának nézik de valahogy az az érzésem, hogy ez a zenekar nem olyan mint a Coldplay akik egyértelműen a sátán fanfárjain zengik be magukat mindennapjainkba, kúsznak be a fülünkbe s így alattomos módon elöbb utóbb iTunes könyvtárainkba is. Belekapaszkodnak életünk egy-egy jelentőségteljes mozzanatába és elhitetik velünk, hogy a Coldplay érzékeny zene ami a mi érzelmeinket írja le hangjegyekkel (hát egy nagy lófaszt). A Keane fájdalmas nyögdécselései ezzel szemben hitelesek voltak nekem 15-16 éves koromban, szóval bekaphatja mindenki aki a Keane-os, vagy egyéb jó kis szójátékkal akar humoros megjegyzést tenni rájuk. Persze a mostani album tényleg kínosabb elődeinél, de ez már semmit se von le a Hopes And Fears és Under The Iron Sea lemezek értékéből.