Pár olvasmány

Gyorsan írok pár képregényről mert már rég nem volt ilyen. Szóval a téli szünetben elolvastam egy-két dolgot nem mondhatnám, hogy túl sokat de hát többre nem volt pénz.

The Marquis-inferno

Guy Davis mesterműveként ismert képregény vaskos kötetbe csapva jött ki pár hónapja a Dark Horse kiadótól. Elég szép anyag, főleg elsőre. Jó sok oldal képregény és meglepően hosszú kommentált szkecsbuk rész, emellett pedig vendégművészek dolgai is meghúzódnak a tpb-ben.
A történetet egy alternatív XVIII. században zajlik ahol A Márkiként ismert álarcos vadássza le a pokolból megszökött démonokat. Többet nem mondok el a történetről mert lelőném a poént. Davis jól kitalálta, hogy nem alkotott egy megcáfolhatatlan hőst, a történet karakterei viszont még így sem annyira hús vér figurák mint a mellékszereplő szörnyetegek, leszámítva talán Herzoge Generálist aki a "seriff a városban".
Véleményem szerint túl sok és túl hosszú párbeszédek vannak és zavaró, hogy a második sztoriból hiányzik valami de nagyon (nekem). Ugyanakkor a rajzok, a karakterek és a hátterek egy nagyon átgondolt és hozzáértő grafikusi tevékenységről beszélnek. Így ezen a téren semmi hiba nincs. Az összes szörny a maga nemében tökéletesen van megtervezve, még ha undorítóak is ezek a csápos és lógó nemiszervű hímnős ló-polip-emberek. A kötet végén lévő szkeccsbuk izgalmasan vezeti végig a kulcsfigurák véglegesítésének folyamatát, valamint megmutatja a képregény fejlődését, korai alternatív verzióit. Olyannyira részletes hogy már helyenként sok is a háttéranyagból, de hát ez már csak ne zavarjon :)

Batman/Judge Dredd: Judgement on Gotham

Már régebben találkoztam ezzel a sztorival, amikor is egy haverom letöltötte és mutatta a laptopján hogy "milyen durva ez" és röhögtünk a túlduzzadó izmos figurákon. Akkor nem tudtam még hogy ki is rajzolta ezt a marhaságot de nem is érdekelt túlzottan mert még Steve Ditko és Bruce Timm voltak az egyedüli isteneim.
Mostanra azonban megkedveltem Simon Bisleyt. Bírom ezt az önirónikus 80'as évek retró hevimetál lemezborító hangulatot amit különösen a festményei sugallnak.
Az írók Grant és Wagner, bár egy ilyen sztorihoz nem kellene 2 ember (haha). Sosem voltam oda a crossoverekért, még ha nagy szerzők is csinálják, valahogy nem fogott meg a dolog, most persze vannak király párbeszédek meg hát látszik hogy Bisley rajzaira építenek így megy is a marhulás végig. Nem akar több lenni mint ami de rajzban azért meghaladja az összes eddig általam látott efféle képregényt (kivéve a Batman/Hellboyt).

Hellboy: The Wild Hunt

Véget ért a 8 részes minisorozat és azt kell hogy mondjam sok dolog elindult de semmi sem lett lerendezve úgyhogy megint várnunk kell de most már azzal a reménnyel hogy legközelebb eldől mi is lesz Hellboy sorsa. Duncan Fegredo szépen átvette Mignolától a staféta botot. Ez egy keserédes dolog mert egyrészről jó lenne ha maradna Mignola a rajzolásnál másrészről Fegredo egy nagyon jó kezű fickó aki talán a legjobb választás volt a Hellboy cím rajzolására.

Továbbiak...

Annyira furcsa, hogy néha nagyon jó néha nagyon rossz embereket válogatnak A BPRD és Hellboy címekhez. Míg A Hellboyokat eddig azért rátermett fickók csinálták (pl. az öreg Richard Corben) Az Abe Sapienek mindig bénák rajzolják ez így van a legújabb One-shot esetében is amit valami emberke csinált tökéletesen lekoppintva az amúgy uncsi Jason Shawn Alexander féle régi Abe Minisorozatot. Aztán ott a BPRD 1946, 47. Ezek mind elég jók voltak. A Már fent említett Davis BPRD-je is működik bár látszik hogy manapság kevesebb ideje van rá mint régebben mert egyre kuszább kezd lenni a rajz. Viszont a War on frogs sorozatban én nem láttam még jót. Mármint van amelyik elmegy de egyik se olyan "JÓ" jó. Ja igen és olvastam egy Paul Pope Spiderman's tangled webet (király!) és a decemberi Csodálatos Pókit de azt hagyjuk, a rajz jó a sztori elmegy de az egész minősége kb hazavágja az egész élvezetét.

Na see you later aligator!