Ilyet már rég csináltam (SPOILER)

De azért gondoltam miért ne? Szóval írok pár sort mostanság olvasott cuccokról mert asszem erre is való a blog nem csak komoly szakmázásra ami az életem maga. Szóval végre elolvastam pár dolgot amivel el voltam maradva.

Elsősorban az itthon megjelent Sin City-s elmaradásomat pótoltam (uccsó 2 kötet) amik tök királyak voltak. Főleg a Sárga rohadék. Amikor letettem erős késztetésem volt arra, hogy újraolvassam az egész szériát és megnézzem a filmet de ezt sikeresen leküzdöttem és továbbléptem az életemmel. Egy egy képnél azt éreztem ez Miller legérettebb munkája a Sin City sorozaton belül, de valszeg tévedek hisz az elsőket már rég olvastam. Kiváncsi vagyok folytatódik e a Sin city kötetek kiadása, hisz már a felén túl vagyunk bőven. Az viszont kicsit zavar, hogy a gerincek nem stimmelnek, és a papír minőség változása miatt a vastagságok is nagy eltéréseket mutatnak.

Ezen kívül pótoltam a Vertigo elmaradásom is, azaz elolvastam végre azt a 4 kötetet amiket sosem követtem végig pénz hiányában. Nem volt rossz Mind a 3 cím más miatt tetszett. A Hellblazer (Constantine) a rajza miatt, a Prédikátor inkább a története miatt. Az Y is tetszett de azt utoljára hagytam mert kevésbé érdekelt ráadásul félbe is maradt a sztori ami rohadt idegesítő. Persze voltak dolgok amiket nem értettem. Pl a kiadvány formátum változása de azt már biztos kitárgyalták 10 éve a fórumokon, mindenesetre a történetek is hagytak itt ott kívánni valót maguk után pl a Prédikátorban van a végén az a rész mikor isten megjelenik a felélesztett csajnak és úgy van megjelenítve "atyánk" mint egy kigyúrt szakállas fehér férfi. Az kicsit erős szerintem. Mármint ennél szarabbat ki se találhattak volna egy képregénybe, jó lehet késöbbi sztorikban erre magyarázat lesz de ez önmagában, hogy isten megjeleik a sztoriban és ráadásul így néz ki, ez annyira sablonos és gagyi, hogy beszarok. A Constantinban meg voltak olyan narratív részek amikor a képregény írója azt képzelte szépirodalmi művet készít és senki se szólt neki, ezért pedig giccses kommnetárral nézhetjük a képeket oldalakon át. De egy két hibától eltekintve sztem rendben van a sorozat aki olvasta úgyis tudja.

Afrodisiac
Jim Ruggról már régen hallottam, és tökre fel voltam tüzelve Matyival, az Afrodisiac c. kötetére. Ez a "sztori" az Adhouse gondozásában jött ki és egy Mikrofon sérós szuperstrici kalandjait gyüjti össze mintha válogatás lenne egy 70-es évek beli valós kiadványból. Persze az egész fake de nagyon jó stílusgyakorlat és a poéok is nagyrészt ülnek. Afrodisiac a leverhetetlen feka aki lenyomja az ufókat istent, Nixont vagy éppen a halált bujtatja ágyba. A Blaxpotation filmek stílusát vegyíti a régi képregények stílusával és adja hozzá saját humorát a szerző. Egyszóval atom.

Jöjjön pár rövidített review

Scott Pilgrim 3-4
Király, akárcsak a film, buy that shit!

Hellboy: ördögöt a falra
Címet leszámítva nem igen van róla mit mondani. Hellboy, tehát jó.