David Lapham és Mike Huddleston (Guillermo del Toro, Chuck Hogan regénye nyomán készült ) képregényét főleg az író korábbi munkái miatt olvastam el (Stray bullets). Azt reméltem, hogy félelmetes lesz, de mint már egy ideje rájöttem, az amerikaiak ritkán éreznek rá a rémisztgetés művészetére. Ettől függetlenül élvezetes olvasmány, ha nem arra számítunk, hogy lámpafénynél kell aludnunk miután átfutottuk a füzeteket.
Huddleston rajzaival korábban nem találkoztam de izgalmasak, bár néhol indokolatlanul komikusak, a történet tónusával ellentétben.
Mindent egybevetve a könyv legnagyobb hibája, számomra, hogy 11 füzet alatt nem tud egy kerek történetet nyújtani. Ez, nekem elfogadhatatlan, még ha várható is hiszen végsősoron egy 3 kötetes regényadaptáció első harmada csak és blabla... Regény ide vagy oda, szerintem valami féle végkifejletre KELL jutni 11 rész alatt különben átbaszás szaga van a dolognak. Kell vmi epikus lezárás, vagy legalább csattantó a 11. füzet után hogy az olvasó elégedett legyen, hogy nem tök fölöslegesen költött havi 4 dollárt a semmire egy éven át.
Beleolvasni mindenképp érdemes, nézegetni is. Aztán a többit mindenki mérlegelje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése