Hideshi Hino Hellbaby c. mangájára először Roger Sabin, Comics, Comix and graphic novels c.hiánypótló áttekintő kiadványában lettem figyelmes. Azelött csak olyan mangákat láttam, amiket nagy csillogó szemek, vagy hosszúcombú diáklányok tarkítottak. Ez azonban egészen más volt. Nyers, durva, groteszk. Habár 14 évesen elutasítottam mindent ami manga vagy anime volt, ezek a képek beleégtek az elmémbe, pár éve pedíg egy podcaston meghallottam Hideshi Hino nevét és utánakeresve hamar összekötöttem a rég látott képekkel. Hideshi munkássága szorosan összefonódik a japán Guro képregények és filmek történetével (gore - vérontás, darabolás stb...). Én személy szerint sosem voltam nagy rajongója az efféle dekadenciáknak, de ha az ember horrort kezd olvasni előbb-utóbb ráakad pár gyöngyszemre. Hideshi írt és rendezett párat a nagy port kevert Guinea Pig filmek közül. A Flowers of flesh and blood volt a leghíresebb amiben Hideshi egy szamuráj ruhás sorozatgyilkost is alakít, aki elevenen feldarabol egy fiatal nőt. A film annyira felkavaróra sikerült, hogy hamar betiltották szinte mindenhol. Személy szeirnt nem láttam és nem is kívánom megnézni ezt a remekművet így hát folytassuk csak a képregények biztonságos talaján.
A Hell Baby egy tragédia ami egy torzszülött kisgyerek szomorú életét mutatja be. A történet alaphelyzete az, hogy egy nő ikreknek ad életet. És amíg az egyik gyereke egy gyönyörű kislány lesz, a másik egy csúf szörnyeteg kigúvadt szemekkel és hegyes fogazattal. Az apa egyből elutasítja a torzszülött kisbabát és a város peremén kidobja a szeméttelepen. A magatehetetlen csecsemő pedig hamar éhenhal. Azonban Frankensteini fordulatot vesz a történet amikor egy villám, vagy valami hasonló új életet lehel a félig rohadó kisdedbe. Ezután pedíg a szemünk elött elkezd felcseperedni a magányos kis rohadvány. Hideshi patetikus hangon narrálja végig a történetet, miközben a rajzok nemcsak stilizáltak de erősen karikaturisztikusak is. A történet azonban nem akar humoros lenni. Furcsa érzést ad, hogy a protagonistánk egy gyilkos ösztönű szörnnyé alakul, aki vágyik az emberek világába de adottságai miatt sosem lehet tagja annak. Egyszerre aggódunk a karakterért és szeretnénk ha elpusztulna. Emiatt a kettősség miatt tetszett meg nekem a könyv. A horror műfaja szerintem a legnehezebb képregényben. Persze bevillanthatunk szörnyeket nagy splash pageken és remélhetjük, hogy az olvasó megugrik lapozáskor, de az igazság az, hogy egy filmhez képest nagyon kevés eszközzel bír egy képsor.
A mangák közt viszont van pár darab, ami képes egy olyan borzongató atmoszférát adni, vagy olyan elmebeteg ötlettel előállni ami egyből behúzza és a sztori végéig el se ereszti az olvasót. A Hell Baby számomra ilyen képregény volt és remélem nektek is hasonló véleményetek lesz róla
Több érdekes munkája van Hideshi Hino-nak és lehet, hogy azokról is írni fogok még, addíg is legyen elég annyi, hogy a következő hónapban is egy manga lesz terítéken.
