Simon & Garfunkel™

Márkkal csináltunk egy báb-animációs filmet a Momén. A blogján már biztos olvasott némelyikőtök róla, hogy készülget. Nos nem valószínű, hogy valaha fogok még bábfilmet készíteni (csoportban vagy egyénileg) mindenesetre itt a film (klikk a képre):



A zenét a hosszú idő óta hallgató Szekszujel Fhifhies adja elő a dalt pedíg Dávid és Lidi írta. Vokált pedíg én nyöszörögtem míg Olivér rattattarázott néha.
A készítés sok időbe telt de szerintem megérte, mégha nem is kaptunk rá túl jó érdemjegyet (3). Hamarosan teszek fel pár fotót az általam tervezett karakter kialakulálásáról. Valamint pár sort írok még a késztés folyamatáról.

Fogalmatlanok

Mióta eszemet tudom, Magyarországon a szubkultúrális ikonok felhasználásának szemérmetlenül fogalmatlan formáival találkozom nap mint nap. A New Yorker és egyéb ruhaforgalmazó üzletláncok által behozott szuperhősöket ábrázoló ruhadarabok is ezt példázzák. Nap mint nap fiatalok vesznek maguknak Silver Surfer, Captain America, Spider-man stb.. pólókat és hordják ezeket anélkül, hogy tudnának bármit is ezen karakterekről. És hol itt a gond? Nem tudom. Lehet hogy sehol de engem egy kicsit elgondolkodtatott dolog. Mert ha teszem azt látok az utcán egy embert akin egy Pink Floyd zenekaros póló van, tudom az illető szereti ezt a bandát, nem egy lemezüket ismeri így hát vett egy pólót amin ők vannak. Zenekaros pólót ugyanis többé kevésbé nem a fogalmatlan balfaszok vesznek. A Ramones pólós emós kislányokon kívül kábé mindenki azt is hallgatja amit éppen hord, még a Blaha aluljárós krasztpánkok is tudják mi az Exploited. Ez tiszta sor, hisz egy zenekaros póló ami nem valami fos gótmetál csapathoz tartozik, simán menő. Menő mert, ismerjük a bandát és menő mert hordjuk pólón is. Helyettesítsük ugyanezt be képregénnyel. Szóval képregényt "hordani" menő de képregényt olvasni kibaszottul nem az. Tehát ha hordok egy Silver Surfer pólót de fingom sincs ki az a Galactus, akkor az király mert "hordok képregényes pólót de azér' nem olvasom, haveer!"

A Képregény első fokon ciki dolog, még akkor is, ha második-harmadik körben sikerül a laikusokat meggyőzni hogy "nem is". Közben pedíg pólón faszák ezek a John Romita és Jack Kirby rajzok, és végülis az eredeti képregényt is a grafikai világ vitte el anno a 60-as években. Ez szólna a mentségére a fentebb már megnevezett fogalmatlanoknak. Mindez azonban kevés. Még alapszinten se tudják ki Amerika kapitány vagy épp aza szerencsétlen Bucky, nem tudják, hogy az egy Jack Kirby rajz amit magukon hordanak.

Ez a bajom Roy Lichtensteinnel és az ő felnagyított képkockáival is. Festményei elvileg a képregényes szubkultúrán keresztül mutatták be a 60-as évek 'amerikai álmát' de az istenit, manapság Lichtenstein híresebb mint az alaptőke amit ő maga egy szegényesebb formában átmentett az úgynevezett magas művészetbe. Közben mindennek az oldschool képregényes dolognak a magja hiányzik Lichtenstein munkáiból, csakúgy mint a New Yorkeres pólókról is.
Mind tudjuk (mármint akik szeretik a comics műfaját) milyen egy régi képregényt olvasni, nem csak raszterpöttyök és nagy hangutánzó feliratok vannak benne, mégis az átlag ruhavásárlóknak mindegy mi az amit a figura mond, vagy hogy a képkocka amit felnagyítva egy szobája falára akaszt egy eredeti Lichtenstein vagy egy részlet a Strange Tales egyik számából, hisz az is amolyan 'Lichtensteines' kép ami tök jól néz ki ott a fotel fölött. Annyira hogy az itthoni képregény fesztivál flájerén is évek óta egy Lichtenstein képekből álló montázs van. Pedig nekünk olvasóknak nem kell hogy ő tolmácsolja a képregény világának varázsát, hé! Namindegy, talán túlságosan is beleástam magam ebbe a témába, hisz nem is olyan nagy dolog.

Mikor egy haveromat megkérdeztem azt mondta ez valószínüleg csak itthon probléma, ahol az emberek azt teszik ami nyugaton menőnek tűnik. EZ pedig simán lehet igaz is Amerikában vagy Franciaországban pl nem gáz képregényt olvasni, viselni pedig egy fokkal sem királyabb mint olvasni. Remélem egyszer majd itthon is így lesz valahogy.
Addigis legalább olcsóbb a hősös póló a New Yorkerbe mint a holdfény teamnél.

Ja és mégvalami, miért főleg lányoknak készülnek ezek a pólók???

Watchmen-Az őrzők

Minutemen Manhattan első szuperhős csapata

Szóval szerintem ez a film király volt. És nem érdekel, hogy Zack Snyder (300) készítette és az sem, hogy Alan Moore remekműve megfilmesíthetetlen. A Pestiest és az Exit újságírói hozzám hasonlóan nem olvasták végig az eredetit (ami az én esetemben csak idő kérdése, velük ellentétben) viszont azt olvasták róla, hogy a képregény klasszikus bla bla, így hát odabiggyesztették filmajánlóikra, hogy nem sikerült az eredetit reprodukálni de csak így tovább, egyszer nézhető...

The Comedian és Silk Spectre

Én nem ismerek egy olyan képregény adaptációt sem ami "túlszárnyalná az eredetit" vagy "Olyan jó lenne mint az eredeti". Sem a Dark Knight sem a Sin city, sem a Garfield 2 sem semmi. És ez így van rendjén. De egy képregény se olyan lebilincselően hatásvadász és látványos mint egy film hiszen a moziban audiovizuális élményben van részünk. A Watchmen tehát eladhatóvá teszi a képregényt mert egy izgalmas merész film ami még az éreklődését is felkelti az embernek. Nekem csak az volt kérdéses, hogy ha valami ilyen jóra sikerült, megtudja e találni a közönségét. Gyerekek nem nézhetik és ne is nézzék, a felnőttek egy része meg legyerekfilmezi a jelmezek miatt.

A második generációs Silk Spectre és Nite Owl

Nem térek ki a film eseményeire, sokmindent megkérdőjelez a szuperhős világgal kapcsolatban és kihasználja az ember asszociációs képességét. Néhol talán túl erőszakos és brutális, Dr. Manhattan izmai pedig túl gumiszerűek. Az szaundtrekk számai jók mégis kicsit direktül alkalmaznak klasszikus popdalokat (Sounds of Silence, All Along The Watchtower) és slágerré vált komolyzenéket (Wagner:Valkűrök lovaglása vagy Mozart Rekviem). Megbocsájtható bűn. Király film, és a viszonylag ismeretlen szinészekhez képest jók az alakítások is.

Kétszer néztem meg mert lemaradtam elsőre a nyitójelenetről (meg még vagy 30 percről). Bárcsak azt is kétszer láttam volna...

Made In Hungária

Mindenki tud egy-két olyan bandát akik sebet ütnek amúgy tökéletes zenei izlésének pajzsain. Hiába hallgat az ember kúl, menő vagy ismeretlen ámde zseniális bandákat a múlttól napjainkig, ha ott van az a pár bizonyitékul, hogy a zene az csak zene és akár Yonderboi akár Balázs Pali, mind ugyanazér készül. Nemhinném hogy van aki ne szégyelné zenehallgatási időszakainak legalább egy szakaszát,amikor úgymond "eltévedt".
Az én gyengepontom a Hungária. Igaz már nem igazán hallgatom ezt a féjk magor rakendrólt de azért a varázsa még ma is megvan ha megcsapja fülem pár jó számuk mint a Randi Andi, Eszelős szerelem vagy a Dzsungel rakk. És pár originál Vinyl lemezem is van tőlük.
Nem is volt kérdés hogy megnézem e a magyar Jerry Lee Lewis (A KURVA ÉLETBE, NEM!) életéről szóló filmet. A rendező korábbi munkái meg a musical műfaj már megadta kellő löketet, tudtam mire számítsak. De talán ezért sem csalódtam. A film eleji Cikimiki reklámot és a végét leszámítva(tehát a részeket ahol maga Fenyő Mikós szerepel) egész tűrhető mozi. Igaz van benne buta szocializmus-kritika és ilyen tinilav is de legalább nem (mindíg) idétlen a dalbetétek elhelyezése, és még nevet is néha az ember ami ilyen "úristen" hisz magyar filmen nem nevettem 10 éve (kamu mert a nyomozó kurvajó volt). Az alakítások nem vészesek, még Fenyő Iván is helyén van, nem mondom kicsit hiányoltam Csányi Sándort, hamár magyar film (hazudok). Rajongók ezrei sikolthattak fel zsöllyéikben az "élő legenda" Egri Péter miszteri geng frontemberének masszív mellékszereplésétől ami kb úgy illeszkedett a sztoriba mint egy tégladarab a a homokvárba, (Puskás Peti jól ripacskodta a nörd komcsi roksztárt). Elhangzott pár jó és pár kötlezőnek vélt nóta, a színészek énekeltek és Miki csak a stáblista alatt gyújtott rá a címadó förtelemre (eközben kopaszodó zsoldosjampik táncoltak a szinpadon, háttérben kínosan nagy sláger rádió logóval).



Gyengepontok ide vagy oda nézhető volt, hozta a hangulatot, és a francba is, megtelt a Corvin legnagyobb terme szerda este!

Ma éjjel!- Franz Ferdinand és Keane- a rettentő szimetria

Nem nevezem magamat nagy zenei inyencnek, sose mélyedtem el egy műfajban sem eléggé ahhoz hogy értelmes lemezkritikákat írhassak, igaz sok kevésbé ismert bandát ismerek, de "alap zenekarok" tömkelege hagy hidegen még a kedvenc stílusaimban is. Így hát nem vagyok Rob Fleming sem maga Nick Hornby. Az viszont még egy hozzám hasonló hobbi-zenehallgatót is kizökkent ha egy hónap alatt kettő lemezben csalódik.

Sem a Franz Ferdinand, sem a Keane nem tudott összehozni egy igazán jó harmadik albumot. Talán ez egy törvényszerűség hogy a legtöbb banda elveszti a kezdeti hajrát eddigre. Még szerencse, hogy a Hivesnak sikerült a 2008-ben kijött Black And White Albummal.
A Franz Ferdinand szeretetét nem kell megmagyarázni mert az a zenekar szerintem egyértelműen fasza volt eddíg. Az első két lemez eredeti és vagány. A Tonight Franz Ferdinand ezzel szemben izzadtság szagúra sikeredett. Nem azt mondom, hogy borzasztó, de az első kettő első hallásra volt király ez pedig nem, néha pedig olyan idegesítő effektezés indul meg, hogy a hallgató már sajnálja, hogy Franz megtalálta a Nyúvévet .
A Keane már más tészta, hisz legtöbben egy Coldplay seggéből kinőtt gagyi nyáladzó indi bandának nézik de valahogy az az érzésem, hogy ez a zenekar nem olyan mint a Coldplay akik egyértelműen a sátán fanfárjain zengik be magukat mindennapjainkba, kúsznak be a fülünkbe s így alattomos módon elöbb utóbb iTunes könyvtárainkba is. Belekapaszkodnak életünk egy-egy jelentőségteljes mozzanatába és elhitetik velünk, hogy a Coldplay érzékeny zene ami a mi érzelmeinket írja le hangjegyekkel (hát egy nagy lófaszt). A Keane fájdalmas nyögdécselései ezzel szemben hitelesek voltak nekem 15-16 éves koromban, szóval bekaphatja mindenki aki a Keane-os, vagy egyéb jó kis szójátékkal akar humoros megjegyzést tenni rájuk. Persze a mostani album tényleg kínosabb elődeinél, de ez már semmit se von le a Hopes And Fears és Under The Iron Sea lemezek értékéből.

Nox

Igaziból nem nektek,de gondoltam vicces cím lenne meg találó is ehhez a poszthoz.
Egy olyan melóról fogok beszélni melyet nem kaptam meg de amire egy egész hetemet áldoztam úgy, hogy ingyen vázlatoztam a késöbbi nagy summák reményében. Hát lófasz, nem lett meg a cucc, futurisztikus képregényt kellett volna a Nox zenekarnak csinálni, volt egy gyenge alapkoncepció, próbáltak ingyen ötleteket kicsalni belőlem de nem sikerült így maradt a firkálás.

Első körben egy mókásabb karaktert csináltam, persze voltak fotóim a csajról meg a ruciról (ami egy ilyen lakkbőr fos volt) és gondoltam hamár nem egy ilyen Pamüla Andörzon akkor legyen valami más fajta, eleve kurvára nem volt az a végzet asszonyka típus így hát megpróbáltam egy másik irányba tolni a téma megformálását, így kevésbé lett volna komoly (kevésbé ciki).



Ezzel egyrészt az volt a baj, hogy arcra nem hasonlított a csajra, (úgyhogy megkíséreltem az arc karakterének kihalászását jellegtelen fejéből) másrészt meg ahogy a bossz mondta "nem elég szekszis". Adok nektek szekszist mondtam magamban és összekeresgéltem pár szoftpornós csajos képet a netről amikre felhúztam ezt a Nejlon flukszos jelmezt. Kicsit felpumpáltam a "szükséges helyeken" aztán máris cekszisöbb lett.





Erotikus kéjutazásom az internet világába azonban fölöslegesnek tűnt ugyanis főnökéknek nem tetszett ez se és ezt már csak a titkárnőnél érdeklődve tudhattam meg 2 napra rá hogy nagy sietve le kellett adnom. Több verzióra ingyen nem vállalkoztam így utjaink viszonylag hamar (nem elég hamar) váltak el. Még akkor egy rövid msn chat közben megtudtam tőle, hogy volt egy majdnem tuti befutó de "azt hitte, hogy ő Pikasszó meg nagyon el volt szállva" úgyhogy végülis ő se kapta meg az álommegbizatást, gondolom a srác elvárta hogy emberszámba vegyék. Azt hiszem a végleges cucc Csordás Danié aki a Wantuba nyomja a vicces Bikficeket meg nemrég kötete is volt Nocturne címen, a Nokszos munkájához sajnos nem volt még szerencsém, de ha valaki tudja linkelje be nekem kommenetbe, kösz!

Lightspeed Champion képregényei

Lightspeed Champion, angol énekes-gitáros ex-Test Icicle tag beszél kedvenc képregényeiről



Ha a zenéje nem is jön be mindenkinek a kedvenc képregényei közt van egy-két alap darab.

Harder Better Faster Stronger

Ahogy a Daftpunk is énekli ez a nyár számomra a kőkemény munkáról szól. Eddíg érettségi volt meg felvételi, most pedíg egyszerre több feladat szakadt a nyakamba.
Megjelent a G5 harmadik száma, amiben lezárul Noname viszontagságos nyaralásának története. Ha érdekel pislantsatok beléje! Egyébiránt elkezdtem írni a képregényt sztoribordozni mint az állat mert ideje rajzolnom valamit amire az unokáim is emlékezni fognak (Ez pedíg a Néma Játék c. grefik novelem). Persze nem lenne teljes ez a nyár se ha nem kéne egyszerre 3-4 dologra koncentrálni, a többi feladatomról viszont még nem beszélhetek mert köt a titoktartás...vagy mi, de szeptemberben többé kevésbé minden kiderül majd. Amúgy meg asszem felvettek a Moméra animáció szakra.
Egyenlőre ennyi most jöjjön a meló!

Firkák-Kate Nash

Plátói szerelmem tárgya, Kate Nash volt most a célpontja a fej krokijaimnak, merthogy meg kell tanulnom női arcot rajzolni, hogy méltó lehessek az Alfabétámhoz! Íme a sok rajz amiből egy-kettő kicsit még inkább férfi és egy-kettő csak ami hasonlít valamelyest.

Itt egy videóklipp ahol ő énekel, és nem is rosszul!

Firkák-Johnny Cash and the Tennessee Two!

Írok a Zsuzsinak egy angol verziót amihez rajzi javításokat is készítek, mert sokmindennel nem vagyok megelégedve színezés rajz és egyéb téren. Nemrég skicceltem pl. a zenekarhoz fejeket az eredeti Johnny Cash and the Tennessee two-ból- így talán majd jobban igazodnak a képregény arculatához, és a valósághoz is.

Girl Power! Amy Winehouse-Kate Nash

Nem rég óta van egy ilyen kis playlist a blogomon, hogy ha valaki itt olvasgat akkor hallgathassa a zenéket amiket én is szoktam miközben firkálgatok az asztalomnál. Ez igaziból nem tudom miért olyan jó ötlet, minden esetre talán ezek a zenék is ihletik a rajzaim történeteit meg ilyesmik, bár a Noname szinte teljesen Kispál és Emil.RuleZ! alapú cucc volt eddíg. Minden esetre most sok jó új előadót találtam és ezekből ajánlanék.

Kate Nash (ott fenn) pölö nagyon jó énekesnő, szép fátyosos néha a hangja de amikor olyanja van akkor bedurvul és ilyenkor kislányosan toporzékol meg ilyenek, nameg az a tipikus nyárspolgári britt akcentus ááá, szóval nagyon király, a számai is rendesen odavannak téve! Végre egy Angol énekes(nő!!!!) nem az aktuális Indie hullámot lovagolja meg hanem valami újat művel.(hallgass tőle a playlisten)

A másik nagy fej (tényleg nagy a feje, de szerintem csak a haj miatt) Amy Winehouse aki szerintem olyan jelentőségteljes énekesnő lesz mint amilyen Billie Holliday, Aretha Franklin vagy épp Nina Simone volt anno. Durva hangja van, már szerintem a Rehabbel bebizonyította, hogy kb egyedül is elintézi az amcsi könnyűzenei piacot, de a Tears Dry On Their Own (lásd playlist) még ezt is felülmúlta. Szóval abszolút tarol ez a börtöntöltelékből és huszad rangú pornósztárból összeklónozott csodalény.

NÉMA JÁTÉK 3. fejezet tusrajz meg egyéb fasságok

Nyár vége óta próbálok nekiesni a Néma Játék 3. fejezetének tusrajzának. A probléma csak az, hogy amikor elkezdtem akkor egy 0,3-as Stadler csőtollal csináltam, ami mostanra persze tropára ment. Mindenféle tollakkal próbálkoztam mer hát ha van itthon csomó torzszülött szétment szar akkor minek vennék, elvégre szegény ember vízzel főz. Persze hiába van Rotringból is 0,3-as meg o,25-ös meg Staedler 0,4-es egyik se jó. Kénytelen leszek kölcsönözni vagy venni mert rosszul áll a szénám. Egyébiránt ha valakit érdekel még Zsuzsi, egy időben elkezdtem csinálni neki pár oldal storyboardot hátha...hát majd meglátjuk, ez most tényleg nem rajtam múlik.
Noname egészen váratlan szerepet kap most a jövőben szóval ezerrel skiccelek mégha tudom is, hogy nem terelhetem el magamat az igazi célomtól!

Amúgy van ott oldalt lenn egy ilyen kiss cucc amivel mindenféle zenéket hallgathattok amikor épp az általam írt postokat böngészitek, és ez tök jó! Na akkor hamarosan újabb rosszhírekkel jövök addígis CSÁ!

Itt van az ősz...

Hát lassan vége a nyárnak én pedíg újra gépközelben leszek. Elsősorban az Audis képregénypályázattal kapcsolatban fogok majd mutogatni dolgokat hamarosan, de aztán még kitudja mi kerülhet terítékre...
Egyenlőre nincs mit mutatnom vagyis semmi nincs beszkennelve, de majd mostmár összekapom magam. Addígis szóljon Kate Nash dala, a 'Foundations' amit a Petőfin hallottam és szerintem nem rossz (főleg a britt kiejtés)

MÁTÓL...

Mától a blogom zenei aláfestéssel szépíti mindennapjaitokat, amíg meg nem unom. Jelenleg Egy Emmett Ray nevű nem létező alak pengeti a húrokat, akit esetleg A világ 2. legjobb gitárosa c. filmből ismerhettek, amit Woody Allen rendezett.