Fogalmatlanok

Mióta eszemet tudom, Magyarországon a szubkultúrális ikonok felhasználásának szemérmetlenül fogalmatlan formáival találkozom nap mint nap. A New Yorker és egyéb ruhaforgalmazó üzletláncok által behozott szuperhősöket ábrázoló ruhadarabok is ezt példázzák. Nap mint nap fiatalok vesznek maguknak Silver Surfer, Captain America, Spider-man stb.. pólókat és hordják ezeket anélkül, hogy tudnának bármit is ezen karakterekről. És hol itt a gond? Nem tudom. Lehet hogy sehol de engem egy kicsit elgondolkodtatott dolog. Mert ha teszem azt látok az utcán egy embert akin egy Pink Floyd zenekaros póló van, tudom az illető szereti ezt a bandát, nem egy lemezüket ismeri így hát vett egy pólót amin ők vannak. Zenekaros pólót ugyanis többé kevésbé nem a fogalmatlan balfaszok vesznek. A Ramones pólós emós kislányokon kívül kábé mindenki azt is hallgatja amit éppen hord, még a Blaha aluljárós krasztpánkok is tudják mi az Exploited. Ez tiszta sor, hisz egy zenekaros póló ami nem valami fos gótmetál csapathoz tartozik, simán menő. Menő mert, ismerjük a bandát és menő mert hordjuk pólón is. Helyettesítsük ugyanezt be képregénnyel. Szóval képregényt "hordani" menő de képregényt olvasni kibaszottul nem az. Tehát ha hordok egy Silver Surfer pólót de fingom sincs ki az a Galactus, akkor az király mert "hordok képregényes pólót de azér' nem olvasom, haveer!"

A Képregény első fokon ciki dolog, még akkor is, ha második-harmadik körben sikerül a laikusokat meggyőzni hogy "nem is". Közben pedíg pólón faszák ezek a John Romita és Jack Kirby rajzok, és végülis az eredeti képregényt is a grafikai világ vitte el anno a 60-as években. Ez szólna a mentségére a fentebb már megnevezett fogalmatlanoknak. Mindez azonban kevés. Még alapszinten se tudják ki Amerika kapitány vagy épp aza szerencsétlen Bucky, nem tudják, hogy az egy Jack Kirby rajz amit magukon hordanak.

Ez a bajom Roy Lichtensteinnel és az ő felnagyított képkockáival is. Festményei elvileg a képregényes szubkultúrán keresztül mutatták be a 60-as évek 'amerikai álmát' de az istenit, manapság Lichtenstein híresebb mint az alaptőke amit ő maga egy szegényesebb formában átmentett az úgynevezett magas művészetbe. Közben mindennek az oldschool képregényes dolognak a magja hiányzik Lichtenstein munkáiból, csakúgy mint a New Yorkeres pólókról is.
Mind tudjuk (mármint akik szeretik a comics műfaját) milyen egy régi képregényt olvasni, nem csak raszterpöttyök és nagy hangutánzó feliratok vannak benne, mégis az átlag ruhavásárlóknak mindegy mi az amit a figura mond, vagy hogy a képkocka amit felnagyítva egy szobája falára akaszt egy eredeti Lichtenstein vagy egy részlet a Strange Tales egyik számából, hisz az is amolyan 'Lichtensteines' kép ami tök jól néz ki ott a fotel fölött. Annyira hogy az itthoni képregény fesztivál flájerén is évek óta egy Lichtenstein képekből álló montázs van. Pedig nekünk olvasóknak nem kell hogy ő tolmácsolja a képregény világának varázsát, hé! Namindegy, talán túlságosan is beleástam magam ebbe a témába, hisz nem is olyan nagy dolog.

Mikor egy haveromat megkérdeztem azt mondta ez valószínüleg csak itthon probléma, ahol az emberek azt teszik ami nyugaton menőnek tűnik. EZ pedig simán lehet igaz is Amerikában vagy Franciaországban pl nem gáz képregényt olvasni, viselni pedig egy fokkal sem királyabb mint olvasni. Remélem egyszer majd itthon is így lesz valahogy.
Addigis legalább olcsóbb a hősös póló a New Yorkerbe mint a holdfény teamnél.

Ja és mégvalami, miért főleg lányoknak készülnek ezek a pólók???