A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spider-man. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spider-man. Összes bejegyzés megjelenítése
(kis) Szaros Másoló!
Matyi példáját követve a kiskori rajzaim között nézelődve találtam ezt pár hete, még 7 évesen rajzoltam. Aztán megtaláltam a párját. Az eredeti képsor az itthoni Csodálatos Pókember 93. számába volt benne. Ez volt az első Pókember számom. Már nem tudom miért pont egy ilyen rajzot másoltam le mindenesetre az akció hiánya miatt egy autóbalesetet is hozzárittyentettem (de azt már teljesen fejből, megjegyzem nemtudom, hogy törhet ki egy kormánykerék).
Az eredeti képregényt (Kraven utolsó vadászata) Mike Zeck csinálta, aki nem más mint az egyik legjobb klasszikus rajzoló, a Pókemberben lement Megtorló sorozat nagy része is az ő munkáját dicséri.
A Csudálatos Pók-denevér
Mocskosul rossz vicc amire mégis ötöst kaptam a MOMÉN, a Vizuális Stúdiumok kurzuon. A feladat címe Doppelgänger volt ez pedíg az én alakmásom: A Pók-denevér.
Fogalmatlanok
Mióta eszemet tudom, Magyarországon a szubkultúrális ikonok felhasználásának szemérmetlenül fogalmatlan formáival találkozom nap mint nap. A New Yorker és egyéb ruhaforgalmazó üzletláncok által behozott szuperhősöket ábrázoló ruhadarabok is ezt példázzák. Nap mint nap fiatalok vesznek maguknak Silver Surfer, Captain America, Spider-man stb.. pólókat és hordják ezeket anélkül, hogy tudnának bármit is ezen karakterekről. És hol itt a gond? Nem tudom. Lehet hogy sehol de engem egy kicsit elgondolkodtatott dolog. Mert ha teszem azt látok az utcán egy embert akin egy Pink Floyd zenekaros póló van, tudom az illető szereti ezt a bandát, nem egy lemezüket ismeri így hát vett egy pólót amin ők vannak. Zenekaros pólót ugyanis többé kevésbé nem a fogalmatlan balfaszok vesznek. A Ramones pólós emós kislányokon kívül kábé mindenki azt is hallgatja amit éppen hord, még a Blaha aluljárós krasztpánkok is tudják mi az Exploited. Ez tiszta sor, hisz egy zenekaros póló ami nem valami fos gótmetál csapathoz tartozik, simán menő. Menő mert, ismerjük a bandát és menő mert hordjuk pólón is. Helyettesítsük ugyanezt be képregénnyel. Szóval képregényt "hordani" menő de képregényt olvasni kibaszottul nem az. Tehát ha hordok egy Silver Surfer pólót de fingom sincs ki az a Galactus, akkor az király mert "hordok képregényes pólót de azér' nem olvasom, haveer!"
A Képregény első fokon ciki dolog, még akkor is, ha második-harmadik körben sikerül a laikusokat meggyőzni hogy "nem is". Közben pedíg pólón faszák ezek a John Romita és Jack Kirby rajzok, és végülis az eredeti képregényt is a grafikai világ vitte el anno a 60-as években. Ez szólna a mentségére a fentebb már megnevezett fogalmatlanoknak. Mindez azonban kevés. Még alapszinten se tudják ki Amerika kapitány vagy épp aza szerencsétlen Bucky, nem tudják, hogy az egy Jack Kirby rajz amit magukon hordanak.
Ez a bajom Roy Lichtensteinnel és az ő felnagyított képkockáival is. Festményei elvileg a képregényes szubkultúrán keresztül mutatták be a 60-as évek 'amerikai álmát' de az istenit, manapság Lichtenstein híresebb mint az alaptőke amit ő maga egy szegényesebb formában átmentett az úgynevezett magas művészetbe. Közben mindennek az oldschool képregényes dolognak a magja hiányzik Lichtenstein munkáiból, csakúgy mint a New Yorkeres pólókról is.
Mind tudjuk (mármint akik szeretik a comics műfaját) milyen egy régi képregényt olvasni, nem csak raszterpöttyök és nagy hangutánzó feliratok vannak benne, mégis az átlag ruhavásárlóknak mindegy mi az amit a figura mond, vagy hogy a képkocka amit felnagyítva egy szobája falára akaszt egy eredeti Lichtenstein vagy egy részlet a Strange Tales egyik számából, hisz az is amolyan 'Lichtensteines' kép ami tök jól néz ki ott a fotel fölött. Annyira hogy az itthoni képregény fesztivál flájerén is évek óta egy Lichtenstein képekből álló montázs van. Pedig nekünk olvasóknak nem kell hogy ő tolmácsolja a képregény világának varázsát, hé! Namindegy, talán túlságosan is beleástam magam ebbe a témába, hisz nem is olyan nagy dolog.
Mikor egy haveromat megkérdeztem azt mondta ez valószínüleg csak itthon probléma, ahol az emberek azt teszik ami nyugaton menőnek tűnik. EZ pedig simán lehet igaz is Amerikában vagy Franciaországban pl nem gáz képregényt olvasni, viselni pedig egy fokkal sem királyabb mint olvasni. Remélem egyszer majd itthon is így lesz valahogy.
Addigis legalább olcsóbb a hősös póló a New Yorkerbe mint a holdfény teamnél.
Ja és mégvalami, miért főleg lányoknak készülnek ezek a pólók???
Pár gondolat a nyomasztó képregényekről
Ez a műfaj mindíg érdekelt, horror képregény pedíg rengeteg van, besorolás alapján még a Hellboy is annak számít, de kevés olyat olvastam ami után komolyan néztem magam elé mint akit arcba rúgtak és azt gondoltam "ó anyám".
Az első ilyen élményem asszem a Kraven utolsó vadászatának egy része volt amiben a csatornába mászó Pókember összetalálkozik valami patkány lénnyel (Vermin) és összeverik egymást. Amikor ezt néztem 8 éves voltam és elég súlyosnak tartottam (persze főleg azért mert elötte csak a Tininindzsákat olvastam). Asszem tavaly megjelent egy Sikolyos sztorija Pókembernek amit ugyanaz a faszi írt mint Krévent de valami ótvaros szar nyáladék hugy lett. Sajnálom, hogy megjelent itthon mert tényleg szígyen, (helyette lehetett volna valami jó is monnyuk a Spider-man-Blue vagy tudom is én).
Aztán pár éve a Steve Niles és Ben Templesmith féle 30 days of night nyomasztott alaposan meg de főleg a fura fotó-rajz keverék rajz stílus miatt, bár az egyszerű redukált sztori is erősen kivette a részét a odabaszós élményből. Alapból elég ergyán hangzik, hogy egy csomó vámpír megtámad egy alaszkai kisvárost ahol egy hónapos az éjszaka, de úgy a történetmesélése miatt jó, nekem legalábbis bejött. Aztán voltak folytatásai de az már nem annyira érdekelt. film is készült belőle, amit még nem láttam de a rajzoló hal írt róla a saját blogján.
Monnyuk a 30 days nem rossz de picsafüst a Charles Burns Big Baby c. művéhez képest. Az 50-es évek amerikai kertvárosi hangulat keverve ezzel a olckúl ponyva horrorral hátborzongatóbb mindennél. Főleg Burns rajzai. Erről tényleg nem szpojlerezek még asszem 2 börzével ezelött akadtam belé a komikszinveszteséknél, nagy meglepetésemre. Ha valahogy megkaparintjátok este egyedül senki se olvassa mert istentelen para. A Big baby mellett egy másik borítóját is feltöltöttem mert rohadt beteg.
Pár napja pedíg végre annyi idő után elolvastam a Grant Morrison és Dave McKean nevéhez kötődő Arkham Asylumot (Arhkam elmegyógyintézet). régen már hallotam róla de megmondom őszintén nem biztos hogy megvettem volna Angolul (most is Anti példánya van nálam de esküszöm megveszem mert tényleg király) bár szerintem fele olyan beteg sincs mint amire számítottam ennek ellenére rajzilag is jó és az is tény hogy hatásos. Joker humora király, Batman is jól van megfogva, néhol kicsit túl direktek a dolgok, és tény, hogy nem ez az első mű ami arról szól, hogy Batman is csak egy roncs (long live Gyilkos Tréfa). De senki se törődjön ezzel mert ahogy a Denevér belép Arkham kapuján mi mögöttünk is bezárulnak az ajtók és elindul a rémálom. Szép kerek valami ez is...
Az említett képregények szinte mind más műfajt képviselnek a közönséget tekintve más eszközökkel de mind ugyanarra építenek, hogy lefossuk a bokánkat vagy rossz érzés kerülgessen minket amikor épp egyedül vagyunk, esetleg hogy kellemesen megborzongjunk karosszékünkben vagy hason fekve az ágyon ahogy képregényt olvasunk.
Amúgy még R. Crumb nyomasztó de ő máshogy, mert az inkább ilyen nyomasztó groteszk humor. LÁSD
Elegáns befejezés avagy, hogy szarjunk bele a történelembe
Mi hibádzik az alábbi képen? Sajnos semmi...
Nemrég jelent meg a Hihetetlen Pókember utolsó száma. Szomorúan fogtam kezemben ezt a füzetet mint az igényesen kivitelezett havi képregények utolsó példányát. A Panini látszólag sikeresen húzta le ezt a 2 évet Magyarországon, erre jött ez a hír és akkor mehetünk vissza a kopott lapú eseménytelen Ultimate világba ahol csak tépázzák az őstöténetet. Ám miket is mondok hisz a Hihetetlen Pókember is felzárkózott az utolsó tripla számában (melynek magas ára szép kis haslövés a lurkóknak) J. Michael Straczynski belehányt, beleszart és beleköpött (csak a teljesség igényéből kifolyólag) a Pókember univerzumba Stan Leeék pedíg ölbe tett karral nézték az eseményeket. Csakúgy mint mi. Látszólag a történet azonban sokkal régebbre nyúlik vissza minthogy valami zeneszerzőhöz hasonlatos nevű vagy Brazil rajzoló belekontárkodhasson. Az alap sztori a már '60-as években elkezdődött Zöld Manó-Pókember örök harc, mely az egész Osborn családot szétrobantotta magával rántva Gwen Stacyt is Peter Parker nagy szerelmét. Norman életére a 'Goblin's Last stand" tett volna pontot (ekkor halt meg Gwen mikor leesett a Brooklyn hídról) ha nem tér vissza '95 körül arra hivatkozva hogy már jólvan mert begyógyult a bibi. Eddíg oké és az se gáz, hogy kinyírta Ben Reilyt (Pókember klónját). De az, hogy jön egy levél (eze már a jelen események)és kiderül, hogy az öreg Normi jól felcsinálta a kis Gwent, NA AZ GÁZ! És az hogy ő vette el a szüzességét mert olyan elesettnek tűnt és lefeküdtek, tehát maga ment bele a keringőbe, közbe Peterrel meg sose...MI?
Azért mert egy írónak nincs fantáziája igazi új fordulatokat csinálni, nem kéne bekotorni a klasszikus históriákba. Ez a nevetséges és egyben szomorú és még csak nem is fordulatos történet megérdemelné, hogy úgy ahogy van kitöröljék. Olyannyira idegen és olyannyira fos mintha May néni bejelentené, hogy egy ideig nagyipornót nyomott (köszi Márk) hogy finanszírozhassa unokaöccse tanulmányait.
Szégyelhetné maát a Marvel, hogy ennyire nem érdekli őket saját hőseik mitológiája sem. Gwen mostantól nem az ártatlan áldozat hanem a halott kurva aki mutáns férgeket paszírozott ki magából. Merthogy szült is két aranyos kis kölköt akik gyorsan felnőttek és szuper erejük van (sajnos közben haldokolnak is a fenébe) és bosszút állnának Pókemberen. Van nekik Zöld Manó jelmezük is mert, hogy Norman gondoskodott róluk de istenesen. Na hát kb ennyi a sztori.
Megérte? A nagy francokat!
A Zöld Manó végzete és az Osborn örökség máig 2 kedvenc Pókember képregényem és ezen nem változtathat az se hogy holmi seggfejek kitalálnak mindent újra vagy csak átírják. Lehet hogy a régi időkben nem volt nemi erőszak és liliomtiprás a képregényekben (ami miért is ne lehetne, ha van valami értelmes, indokolt oka) de el tudták adni a sztorikat anélkül hogy összebasztak volna a generációk.
Ez nem sok, de több mint amit ma kivitelezni tudnak a Pókember képregényekben.
Pókember könyv meg másis
Már régóta kellett volna csak lusta voltam befotózni, a suliban készített éves "vizsgaremek" könyvemet, ami lényegében a "Csodálatos Pókember" 1 szériájának első 12 számát tartalmazó különleges kötésű könyv. A táblák PVC-ből vanna amit külön ki kellett vágatnom, és hát mit ne mondjak, piszok drága volt. A számok felfűzése is macerás volt, hogy lapozható legyen szóval nem volt egyszerű, de végül sok tortúra és minden után végül kész lett és szép lett és megmutatom. A fotók nem túl jók de talán szemléltetésnek megfelelnek.
Ezzel egy időre zárom is soraimat, majd jelentkezem, egyenlőre Zebegényben dolgozoma Némajáték 3. fejezetén aminek már kész a ceruzarajza. Zsuzsi egyenlőre pihen, de vajon meddig? Ez csak Bayer Antal bácsitól függ...
SPIDER-MAN vagy PÓKEMBER 3 kritika
kábé egy hete láttam a Pókembör 3. részét és tényleg borzasztó, hulladék lett. A szimbióta története idő hiány miatt HOPP kitörlődött, a helyére jelentéktelen nyálas, vagy nevetségesen rossz jelenetek ugrotak be. A szibióta hatására Pókembernek ronda zsíros haja van és kifestett szeme, ezen kívül nagyon cikin viselkedik a nőkkel (ez mongyuk kicsit rám emlékeztet), rossz a dumája és úgy táncol mint zúlender. A fekete ruha az eredeti photoshopos grayscale változata. Gwen Stacy dramaturgiai szerepe ugrott mivel az első részben nem őt dobták le a hídról, most csak témfereg, néha illegeti magát a kamera előtt, kevés sikerrel. Eddie Brock szánalmas kis gyökér, köze nincs a képregényes társához. Az élete elvileg romokban van Peter miatt ám ez alíg indokolt, Venom még ha jól is nézne ki, akkor sem méltó figura az eredetijéhez ő se. Homokember nevetséges drámaira tervezett figura, csak azért nem emelem ki, hogy MENNYIRE 2 dimenziós, mert egyáltalán nincs ezzel egyedül, amúgy a 3d-je is gagyi, legalábbis ennyi pénzből. Harry egész film alatt olyan bárgyún vigyorog, hogy a fim végére maga a néző akarja kinyírni, hála istennek addígra már "kétarc" lesz belőle, és végül a lemenő nap fényében meg is hal. A leomló épületek 3d-je viccesre sikeredett, csakúgy mint az is mókás, hogy Venom a hálójába milyen jól tipografizált betűkkel tud írni.
Olyannyira lehangoló mód szar mozit sikerült az eddígi legnagyobb költségvetésből kreálni, hogy csak fogja az ember a fejét. Ennyi pénz egy olyan ember kezébe mint Sam Raimi!
Hát megért ennyit várni erre? A mozijegy árát se érte meg!!!!
Persze az első 2 rész sem volt olyan csúcs, de azok, szórakoztató igényesen kivitelezett mozik voltak ilyen-olyan (najó rengeteg) gyermekbetegségekkel.
Aszondom az egyetlen megoldás az lenne ha elfelejtenék az egészet és tiszta lappal kezdenék, új rendező, új színészgárda stb...
Csak az a baj hogy Halivúdban annyi emberen megy át egy forgatókönyv, hogy alíg van rá esély hogy a végeredmény jó lesz, ugyanakkor egy Pókember c. film bármilyen szar lesz többszörösen megtéríti a belefektetett pénzt, így a hangsúly már nem is a minőségen van.
Kössük fel Raimi-t a lámpa vasra! Így biztos, hogy sem ennek folytatást sem más csodát nem dob össze többet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
