"Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek"

...aki olvassa és lássuk be ezen emberek száma igen csekély, mondhatnám: kevés. Nos most hogy így tökig járunk a tocsogós lucskos nyár lángosszagú mocskában. Akarom mondani most,hogy a nyár közepe felé haladva a fák lombjai közt meggyet szüretelő vidám gyerkőcök zaját hallgatjuk ahogy a madárcsicsergéssel szelíd melódiákat zengenek...akarom mondani így Július elejét elhagyva megintcsak azon jár az ember feje mért nem csinálok én semmit, mi dolgom nekem itt és ha másnak mennek a dolgok, nekem mér nem? A válasz egyszerű mert időnket marhaságokkal töltjük, így pl. én újabb bukásra ítélt szuperhős képregény összeeszkábálásán fáradozom, róluk már ejtettem pár szót előző postomban, most mutatok egy vázlatos elképzelést, hogy hogyan is fognak ők esetleg kinézni. Elég trendik ugyanis. Az volt az elképzelésem, hogy korai még ennyit mutatni az olvasóimnak, de aztán rájöttem, hogy nincsenek olvasóim. Hát igen...
NEMINDEGY TÖKJÓ MINDEN! Mutatom is a cuccot íme:

És most elmegyek Zebegénybe megírni a Némajátékot mert olyan szinten nem voltam rá eddíg képes, hogy még a tulajdon macskám is kétségbe esett tőle. Pedíg ő cseppalakú ezt mindenki tanusíthatja aki látta már őt élőben. Ja és mostanság sok B.P.R.D.-t olvasok mert az szép és jó. Guy Davis meg király. Meg iylesmik...akkor...heló.